A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VII. A birtokkormányzat részvétele a közigazgatásban

Palota mezőváros 1763—1767. évi számadásait egyszerre vizsgálta a sedes censuralis. A benyújtott számadások közül a malombíróét és a borbíróét emelném ki. A malombíró 1766-ban konvenciókra 36 pozsonyi mérő tiszta, 102 kétszeres búzát, 18 tavaszit adott ki. A készpénzkiadások — összesen 60 Ft 31 d — három malomkő vásárlásából, gátjavításból, szerszámok — csákányok stb. — élesítéséből adódtak. A városi bíró a 60 Ft 31 d-ból 53 Ft 74 d-t közvetlenül átvett a malombírótól. A következő évben a természetbeni kiadások alig változtak, a készpénzkiadás viszont 54 Ft-ra csökkent.

181 A borbíró 1767-ben 1349 Ft értékű kimért, és 909 Ft értékű vásárolt borról számolt el. A nyereség 440 Ft volt.

182 * 1771-ben ismét több évi városi számadást kért be a palotai tisztiszék. A városi bírák nem szívesen teljesítették a kérést. Arra hivatkoztak, hogy megértik a kérést, „de nem ilyen szoros időben, amelyben mint szántásnak s vetésnek és szüretnek üdéje a nyakunkra jött, hanem kérjük, hogy tagosabb időre ezen dolgot halasszák". A revízió ennek ellenére megtörtént. A censuralis szék kifogásolta a bírói ebéd költségét, sokallta a napidíjakra kifizetett 31 Ft-ot, szükségtelennek minősítette az ajándékokat és hogy a gyűlésekre egy helyről öt személy is menjen, összességében 353 Ft-ban marasztalta el a palotai bírót.

183 Az adó és a szolgáltatások behajtására, a városi gazdálkodás vezetése mellett a falusi elöljáróság — bíró, esküdtek, jegyző — bizonyos jogszolgáltatási tevékenységet is kifejtett. Ez a korábbi nagyobb hatáskörű falu füstjének a maradványa.

184 Azúrbérrendezéskor 1 Ft és 12 bot, 1789-től 3 Ft, 1836-tól (20.tc.) 12 Ft volt a falusi bíráskodás értékhatára.

185 A károlyi bizottság 1759-ben úgy intézkedett, hogy ha a bűnösöket a bíró meg nem büntette és a tisztek hamarabb érték, ne csak a bűnöst büntessék meg, hanem a bírót is. Ugyancsak a bíró felelt, ha a homagiális büntetéseket eltitkolták.

186 A szentmiklósi cigányvajdát arra utasították, hogy két verekedő személyen vegye meg a 12 Ft-ot és engedje el őket, nehogy katonának vigyék őket.

187 A fentebb említett értékig a falusi bíró pénzkövetelési ügyeket intézett. Ha a követelés abból adódott, hogy a bírák nem az előírás szerint jártak el, nekik kellett a kárt megtéríteniük. Ha valamelyik fél elégedetlen volt a falusi bíró döntésével, a tiszti- vagy az úriszékhez fordulhatott.

188 Közreműködtek a községi elöljárók hagyatéki ügyekben is. Ritkán maguk is tettek osztályt a peres felek között, mint pl. 1793-ban a muzslai prímási falu bírái.

189 Sokkal gyakoribb volt, hogy a hagyaték becslésénél működtek közre, illetve jelentést készítettek az eljáró tiszti- vagy úriszék számára. A becsűhöz, árveréshez kirendelt két bíró és jegyző napidíja 1836-ban a következő volt:

190 100 Vft-ig 25,100-300 Vft-ig 60, 300-500 Vft-ig 75 pénz, 500-1000 Vft-ig 1 Ft, 1000 Vft-n felül 1 Ft 50 pénz, a dobos a kihirdetésért 75 pénz. 181 182 183 184 185 186 187 188 189 190 P 707. Palota, Fasc. 261. No 4., 8. Uo. No 5. P 707. Palota, Fasc. 261. No 7., 26. Varga 1958. 41.; Eckhart 8. és köv. Szendrey 1968. 39-40.; Horváth 570. P 397.A. 1759. dec. 13. Uo. 1760. febr. 4. Uo. 1760. márc. 24. Arch. saec. Jur. Titulus 41-49. Esztergom, 1793. márc. 23. P 187. 1836. febr. 26.