A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VII. A birtokkormányzat részvétele a közigazgatásban

Az úrbérrendezés idején a palotai bíró a 2504 Ft hadiadót a következő kulcs szerint vetette ki:

s2 Forint Dénár Személy 1 50 ökör 1 10 Ló 1 — Tehén 1 — Borjú 85 Sertés 15 Juh 15 1 pozsonyi mérő búza 15 tavaszi — 7 1 pozsonyi akó bor 12 1 pipa 60 Az adókivetés elhúzódása nem akadályozta az adó szedését. A károlyi gazdasági bizottság 1760. február 15-i ülése pl. úgy intézkedett, hogy — „mivel a marhák, juhok számának végére járni nem lehet és a repartitio elhúzódik - az adószedést el kell kezdeni. A házak és személyek után már most, az állatok után később lehet szedni, hogy ne halmozódjék fel a hátralék."

53 A hadiadót minden föld után kivetették, amit parasztember vetett be. Ha nemes paraszti földbe vetett, nem maradt mentes az adó alól.

54 1757-ben a kismartoni bizottság előtt szerepelt a Wurmbrand-féle feketevárosi szőlők ügye, amelyre Wurmbrandnak királyi adománylevele volt. A bizottság azonban úgy ítélt, hogy Wurmbrand nem nemesi, hanem paraszti jogon bírta a szőlőket (non nobilitari seu Dominali, verum Jure rusticano possidens), tehát hadiadót kellett utánuk fizetnie.

55 Az uradalmak ügyeltek arra, hogy minden urbáriális föld után adózzanak. A kapuvári uradalomnak adott utasítás felhívta a .figyelmet, hogy a jobbágytelken kívüli földek után is vessenek ki adót, még ha idegenek bírják is azokat.

56 Az 1795. október 3-i csákvári tiszti ülés arra utasította a tiszttartót, hogy a „bitang kender földekre vessen repartitiot".

57 A nagybirtokok egy része — Esterházy, Károlyi, Zichy — arra törekedett, hogy az állami adókat maga szedje be. Ezzel egyrészt a megye hatalmának visszaszorítását, másrészt a jobbágyok közvetlen földesúri kizsákmányolását kívánta biztosítani. Az adót a falusi bíró, az esküdtek vagy az uradalmi tisztek, tisztviselők szedték be. Az uradalomra kivetett teljes összeget azután az uradalom fizette be a megyei adópénztárba. 1756-ban pl. a kismartoni bizottság foglalkozott a pecsenyédi bíró panaszával, akit a tiszttartó megakadályozott, hogy a beszedett 300 Ft-ot az adókönyvbe bejegyezze, így az összeggel megterhelték.

58 1772-ben a károlyi gazdasági bizottság utasította P 707. Palota, Fasc. 261. No 24. P 397. A 1. 1760. febr. 15. Uo. 1760. júl. 30. P 155. Bizottság, III. k. 1757. márc. IványiBék 281. és köv. P 187. 1795. okt. 3. P 108. Fase. B. No 30. et NB. 1756. márc. 13 Kállay 193