A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)
IV. Operatív szervek. Számvitel
vich Károly özvegyének 44 425 Ft tokét fizettek vissza, valamint a teljes összeg után 9485 Ft kamatot. 214 1816-ban Faulwetter uradalmi építőmester 6 százalék kamatra, félévi felmondással, 2000 Ft kölcsönt kapott. 215 1832-ben a károlyi jogügyigazgatóság a kerületi táblánál adott be keresetet Szirmay Lajos ellen, „aki nem akart fizetni". Az adóslevél eredetijét a főpénztár magánál tartotta, a másolatot tábláztatták be. 216 1835-ben a közös kormány utasítására több kötelezvényt Bécsben értékesítettek, a többit a pesti főpénztár kísérelte meg eladni. 217 A Károlyiak 1836 áprilisában Derekegyházán tartott közös igazgatósági ülése rendeletére a főpénztár az összes adósságról kimutatást készített. 218 A Festeticsek 1791. decemberi igazgatósági ülése pénzügyletekről, benyújtott és kifizetett követelésekről stb. tárgyalt, de foglalkozott tőkék kihelyezésével, felmondásával, felvételével, adósságokkal, követelésekkel, kötelezvényekkel a keszthelyi központi tisztiszék is. 219 Számvitel. A pénzt és anyagot kezelő tisztek számadás, nyilvántartás, leltár vezetésére voltak kötelezve. A számadások vezetése uradalmaiiként változó volt. A legtöbb helyen félévenként, évenként készítették el, és a főbb tételeket összesítve előbb a bevételeket, majd a kiadásokat adták meg. A XVIII. század közepétől kezdve egyre inkább mellékleteket is csatoltak. 1735-től próbálkoztak számadásmintákkal, 1805-től egyes uradalmak nyomtatott számadási kivonat formulárét használtak. 220 Esterházy Pál Antal herceg 1743-ban utasította kismartoni bizottságát: ügyeljen, hogy a számadásokat a tisztek rendben vezessék, a jövedelmeket megfelelő módon kezeljék. 221 A tisztek évente lezárták és a számvevőséghez küldték számadásaikat. 222 1751-től kezdve a bizottság negyedévi számadási kivonatokat is követelt a hozzávaló mellékletekkel együtt. A kerületi felügyelők szedték össze az uradalmi kivonatokat és — ellenőrzés után — juttatták el Kismartonba. 223 A számvevőség jelentette, ha valamelyik tiszt késett a számadással; ezek büntetést kaptak. 224 1757-ben megállapította a commissio, hogy a számtartók a számadásokat nem vezették rendesen, nem csatolták a hozzávaló iratokat. Utasította a számvevőséget, hogy a jövőben rendetlen számadásokat ne fogadjon el. 225 1 7 58-tól kezdve az alacsonyabb beosztású tisztek negyedévi számadásai nem kerültek többé a bizottság elé, a számvevőségnél maradtak. 226 Ugyanez év májusában a számvevőség bepanaszolta az alsó uradalmi tiszteket, mivel számadásaikat nem kellő időben küldték be. A bizottság 100 dukát büntetés 214 P 411. No 13/1804. 215 P 411. No 29/1816. 216 P 409. No 19/1832. 217 P 408. No 117/1835. dec. 4. 218 P 408. No 20/1836. ápr. 11. 219 P 279. Iratok, 1791. dec. 27.; P 274. 1818-1823. 220 p 7 Q 7 utasítások 1735.; P 708. 1805. okt. A számviteli fogalmaknál Nagyváthy meghatározásait vettem alapul. Itt jegyzem meg, hogy a számadások nem mindig tarthatnak a hitelességre teljes igényt. A számadók azonban esküt tettek, „hites alkalmazottak" voltak, így a számadásokból kibontakozó abszolút kép nem hamis (Wellmann 1937. 678.). 221 P 108. Fasc. A. No 1. 1743. instr./3. 222 Uo. No 5. 1750. okt. 23./5. 223 P 108. Fasc. B. No 14. et NB/6. 224 P 108. Fasc. A. No 6. 1751. instr./6. 225 P 155. Bizottság, III. k. 1757. máj./l. 226 Uo. 1758. máj./20.
