A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)
IV. Operatív szervek. Számvitel
sokat, és a következő hónapban fizettesse meg a talált hiányokat. Az 1766. decemberi ülés határozta meg a következő évi revízió ütemét. 143 1767-ben Vincze János volt dinynyéspusztai számtartó számadásaira tett a revízió 28 oldalas észrevételt, 144 de még jellemzőbb az 1788. évi 29 pontból álló, Horváth József beleznai számtartó számadására tett difficultas. 145 Ez utóbbi megérdelmi, hogy közelebbről is szemügyre vegyük. A számadás szerint a beleznai uradalomban az őszi és a tavaszi gabonában nagy fogyatkozás volt. „Ezt azonban nem hisszük el, míg nem bizonyítja attestatumokkal. Sokat számolt el vetésre, ezért lett kevés a termés." Elcsépeltettek 685 kereszt búzát, de csak 44 köböl tiszta búza lett belőle. Honnan a fogyatkozás? Nyolc köböl zabot kiadásba tettek, de nem indokolták, hogy kik kapták és érdemesek-e, hogy az uraság terhével lovat tartsanak. A báránydézsma szerint 390 fejős juhnak kellett volna lenni, mégis csak 35 font vaj szerepelt a bevételek között. A lefejtett 541 akó bor után a számtartó 19 akó söprűt számolt el, az ebből égetett bor 1 akó 25 icce lett. A számvevőség szerint ennél többnek kellett lennie. A 12 kas anyaméh kétszer rajzott ki, így szaporodásnak kellett volna lennie. Észrevételezte a számvevőség, hogy a számtartó az úrbéri censust nem két terminusban (Szent Györgykor és Szent Miháíykor), hanem egyszerre szedte be. így az uraság később kapott jövedelmet és a jobbágyok is nehezebben fizettek. Nem helyeselték, hogy az uradalom a konvenciósokat természetbeniek helyett készpénzzel fizette. „Álmélkodással szemlélte az exactoratus", hogy sok volt a pénzes - robotosokon kívüli — munkás. De kifogásolták, hogy a majorsági szekerekre hájat tettek („olcsóbb a szekérkenő"). A számtartó a földmérő mérnöknek a napi 2 Ft (vagyis 65 napra 130 Ft) mellé még 39 Ft kosztpénzt is adott. „Ez nem járt neki, a számtartó térítse meg." Végül kifogásolta a számvevőség az uradalom által vásárolt sokféle vasat, vaseszközöket, szerszámokat, melyekről külön elszámolást kért. Az 1806—1811. évi számadásokkal a körmendi igazgató tanács is foglalkozott. Megállapította többek között, hogy Eölbey apát az ún. Diós-kúriáért 1812-re 40 Ft bért fizetett, míg 1806 és 1811 között semmit sem. Intézkedtek, hogy a pénzt visszamenőleg szedjék be, „hacsak a herceg el nem engedi neki". 146 1837 márciusában a körmendi számvevőszék a helybeli uradalom 1822—1825. évi számadásait censurálta. Kifogásolta, hogy túl sok sót számoltak el a marhák „sózására", hogy különféle holmikat és eszközöket nem vettek be a leltárba; nem tüntették fel, hogy a levágott széna melyik réten termett; 200 szög árát nem vették be a számadásba. A végeredmény — melyet a számvevő mellett Glavina Lajos levéltárnok is aláírt — 152 Ft konvikció lett. 147 Az Esterházy hercegi hitbizományon 1751-ben találkozunk először a konvikcióval. A kismartoni bizottság évente jelentést követelt, hogy a tiszteknek milyen hátralékai voltak, és milyen hiányok mutatkoztak a számadásaikkal kapcsolatban. 148 Akonvikciós hátralékok behajtásával a kismartoni számvevőséget bízták meg. „Az adósokat hallgassa meg, és ha kell, ügyészi segédlettel szólítsa fel őket a fizetés megkezdésére." 149 1751 decemberében kötelezte a bizottság Spách György pecsenyédi számtar P 1322. Tisztiszék, 1765. nov. 14./7. P 1322. Számvevőszék, 1767. okt. 6. Uo. 1788. P 1322. Tisztiszék, 1812. okt. 6/21. P 1322. Számvevőszék, 1837. márc. 30. P 108.Fasc. A. No 6. 1751. instr./7. Convictions-Extract. P 108. Fasc. B. No 14. et NB. 1751. ápr./8.
