A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)
IV. Operatív szervek. Számvitel
tásba. 120 1816-ban már 244, a következő évben 361 üggyel foglalkoztak. 121 A központi számvevőségnek alárendelve kerületi számvevőségek is működtek. Felügyeletüket a központi alszámvevő látta el, a főszámvevő feladata a „superrevízió" volt. 122 A számvevőségek kötelesek voltak közreműködni bármely uradalmi hivatal felülvizsgálatában, „a jobb rend és az uradalom biztonsága" érdekében. 123 Különösen ügyeltek a „számadási irományok" rendben tartására, előírták, hogy hol tárolják azokat. 1817-től a központi számvevőség az iratok jobb és biztonságosabb elhelyezése érdekében javasolta a nagykárolyi kancellária bővítését. 124 1818-ban Dubnitzky János vásárhelyi kerületi számvevő kérte a centraÜs exactoratust, hogy „amit feljelentett a kerületi felügyelőről, azt ne adják tovább, mivel összebékültek". 125 Ugyanebben az évben a központi főszámvevő írnoka, Báthory Antal, mivel „némely kivonatokat későbben készített el, valamint szeles, a rendszabályokkal játszó tettéért" és amiért az uraság lovait a maga dolgában használta, pénzbüntetést fizetett. 126 A főszámvevő félévenként kimutatást készített az összes uradalmi számvevőség utolsó félévi számadásainak állapotáról, a számvevők munkájáról. 127 1819-ben Otrokóczy József főszámvevő adott véleményt „a szelistyei üveghuta újabb helyeztetéséről és az üveg árulásáról" 128 A birtokmegosztás után 1828-ban jött létre a Károlyi nemzetségi javak közös számvevősége, 129 a vásárhelyi közös számtartóság 130 és a szentesi közös kasznárság. 131 A számvevőség legfontosabb feladata az uradalmi számadók, számtartók által készített, esetleg a kerületi számvevőség által már egyszer felülvizsgált félévi, évi számadások — ezekről alább, a számviteli részben lesz bővebben szó — revíziója. Ebből a célból (újból) alaposan átnézték a számadásokat és mellékleteiket; számításokat végeztek. A birtokkormányzat legfőbb szervei ügyeltek, hogy e revízió rendben folyjon. A kismartoni bizottság pl. 1751-ben felhívta a lévai kerületi számvevőt, hogy az uradalmak számadásait 1749-ig visszamenőleg censurálja. 132 Ugyanebben az évben a lendvai és csobánci uradalmak számadásait nem a lévai kerületi — mivel az messze feküdt tőlük —, hanem a kismartoni számvevőség revideálta. 133 1757-ben a bizottság jelölte ki a bittsei számadások censurájának időpontját, április 18-at. A vizsgálatot Eötvös kismartoni számvevő és Schmiliár levéltáros végezték. 134 Az 1762. évi hercegi utasítás külön jelentést követelt a számadások revíziójáról, a tisztviselők censurájáról. 135 1770-ben a magyarországi számvevőség feladatul kapta, hogy „hamarosan olyan rendbe jöjjön, 120 121 122 123 124 125 126 127 128 129 130 p 39? m c 131 P 397. III. D. 132 P 108. Fasc. B. No 14. et NB. 1751. ápr./5. 133 Uo. No 14. et NB. 1751. dec./22. 134 P 155. Bizottság, 1757. márc./6. 135 P 108. Fasc. C. No 38. et NB. 1762. instr./5. P412. Iktatókönyv, 1815. P412. Prot. 1815-1817. P412. 1817. Instr. P412. No 16/1816. 1817. Instr. P412. No 89/1817. P412. No 46/1818. P412.No 114/1818. P412. No 98/1819. P412. No 21/1819. P413. 1828-1839.
