A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

III. Testületi irányító szervek

Igazgatás (bíróválasztás, hadiadó beszedése, építési engedélyek, céhek, határkiigazítások). Egyházi, kegyúri ügyek (egyházi épületek építése, fenntartása, egyházi személyek fizetése). C) Pénzvagyon (költségek). Közös pénztár (befizetések, közös fundus, pénztárnok kinevezése, ellenőrzése, számadás felülvizsgálata, közös tőke felosztása, kamatok, kölcsönök). Alapítványok (családi ösztöndíjak, szegényház). Közös költségek (általános kiadások, fenntartási költségek). Közös tisztviselők (kinevezés, fizetés, jelentések, utasítások). D) Perek (döntés per indításáról, ügyvédállítás jelentések, utasítás a per vitelére, perek költségei). Családtagok vitái egymással (kiegyezésre való törekvés). E) Jogszolgáltatás (úriszék). Ellenőrzés (jegyzőkönyv, iratok felülvizsgálata, utasítás, jelentés, úriszék elleni panaszok). Fellebbviteli fórum (büntető és úrbéri ügyek). Költségek. F) Levéltár (létesítés, fenntartás, dologi és személyi ellátás, működés szabályozása, ellenőrzés, költségek). A családülés hatáskörét — magánigazgatási szervről lévén szó — jogszabályok nem szabályozták. Felügyeleti szerve nem volt; maga gyakorolt felügyeletet a család egyéb igazgatási szervei (úriszék, tisztiszék stb.) felett. Mindezek közül e helyütt csak a közös ingatlan és pénzvagyonból adódó különleges hatásköröket ismertetem, míg a családülés birtokgazdálkodási, közigazgatási és jogszolgáltatási tevékenységét a megfelelő későbbi fejezetekben. A családülés egyik legfontosabb feladata volt a család közös javainak igazgatása, a jövedelmekről készült számadások felülvizsgálata. A közös javak kétféle módon jöttek létre: á) a családtagok a közös kiadások fedezésére birtokaik bizonyos (nem nagy) részét közös jószágnak minősítették vagy b) valamely hagyományt — rendszerint az esetleges viták meggátlása céljából — nem osztottak fel. Ezen a ponton a családülés nagy hasonlóságot mutat a nemesi közbirtokosság közgyűlésével. Az osztatlan testvérek jogától (condominium) meg kell azonban különböztetni a közbirtokosságot (compossessoratus), bizonyos dolgoknak és jogoknak közös használatát, amit a közös vagyon felosztása után az osztályos atyafiak és jogutódaik — általában háztelkeik arányában — osztatlanul élveztek. Az osztozkodásnál bizonyos dolgok, mint pl. a regálejog, nem voltak feloszthatók, más dolgok, mint pl. az erdők és legelők, igen. A felosztott részek használata azonban más osztályos atyafiak károsodását eredményezhette. Az esetleges viták elkerülésére az osztatlanság tagjainak használatában maradt dolgokból és jogokból való részesedés arányát a nemesi közbirtokosság közgyűlése szabályozta, ellenőrizte, illetve osztotta fel az ebből származó éves jövedelmeket.

117 Természetes, hogy a közös javak, illetve azok egy részének elzálogosítása, elidegenítése nem történhetett a családülés hozzájárulása nélkül. így váltotta vissza pl. 200 000 117 A nemesi közbirtokossággal külön tanulmányban foglalkozom. A kérdést bővebben lásd: Degré 1976.;Zlinszky 533.;Eckhart 1946. 343-344.