A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

X. A nagybirtokkormányzat jellemzése

Az. 1848-as forradalom, a robot, a dézsma, a pénzbeli szolgáltatások örök időkre való megszüntetése a nagybirtokkormányzat hatáskörét csökkentette ugyan, de alapjaiban nem rázta meg. Az osztrák ellenforradalom győzelme új szakaszt jelentett a jobbágyfelszabadítás végrehajtásában; a birtokrendezés körüli harcban a kormányzati szervek nagy szerepet játszottak. 1849 és 1853 között tovább folytatták a korábban kezdett pereket, kísérletet tettek a haszonbérlő allodialisták birtokuktól való megfosztására, akciókat indítottak az örökszerződéses községek ellen. A kormányzat gerince továbbra is a — helyenként magát bizottmánynak, gazdasági ülésnek nevező — tisztiszék. Fokozatosan megszűnt azonban jogszolgáltató és közigazgatási tevékenysége. Az 1853. évi úrbéri parancs után is megmaradt a szőlődézsma és a földesúri haszonvételek (italmérés, malomjog, halászat, vadászat). Mindezek a változások megszabták a birtokkormányzat további fejlődését, melyet a feudális korból örökölt igazgatási szervezet és a megváltozott körülményekhez lassan igazodó apparátus küzdelmes harca jellemzett. Ez az irányítás új formáit, vezetési módszereit eredményezte, amelyben az egyéni vezetés és felelősség nagyobb súlyt kapott. Ebben az időben — különösen a kiegyezést követő gazdasági fellendülés hatására — jöttek létre a modern birtokigazgatás alapjai, amelyek dacolva az idők változásával, egész 1945-ig fennmaradtak, hogy akkor örökre eltűnjenek a magyar történelemből.