A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

IX. Kitekintés a birtokkormányzat további fejlődésére

Az ülések napirendje tükrözte a birtokkormányzat hatáskörében beállott változásokat. A birtokgazdálkodás — mint fő feladat — továbbra is megmaradt, megszűntek azonban ezen belül az úrbéri szolgáltatások. Előtérbe kerültek a termelési kérdések, sok helyen az erdőgazdálkodás. A napirend igen tarka képet mutatott. Az 1855. október 12-i csákvári ülésen pl. kizárólag birtokgazdálkodási esperes ügyek szerepeltek.

15 A későbbi üléseken termelési, vásárlási, bérlet-, pénzgazdálkodási és személyi ügyek voltak napirenden. A keszthelyi tisztiszék napirendjén állattenyésztési, pénzbefizetési, biztosítási, személyi (szabadságolási), gabonatermesztési, -eladási stb. ügyekkel találkozunk.

16 Az igazgatási apparátus felügyeletét természetszerűleg a mindenkori birtokos gyakorolta, akinek nevében a birtokokat kormányozták. Az üléseken először rendszerint az uraság rendeleteit olvasták fel, illetve jegyzőkönyvezték. A körmendi tisztiszék a herceg rendeleteit külön levelezőkönyvbe vezette be.

17 Az ülések jegyzőkönyveit a birtokos elé terjesztették. A szervezési feladatok közül ebben a korszakban is megmaradt a személyzeti igazgatás, a számvitel és az épületek, utak stb. fenntartása. A tatai tisztiszék pl. 1855. június 7-i ülésén elrendelte, hogy az elhalt helybeli csőszt töröljék „a személyes karból". Fizetését halála napjáig megkapták az örökösök. Ugyanebben az évben a gazdasági tanácsnok kimutatást készített arról, hogy a cselédek és erdészek ruhájához való kelme és a varratás mibe került. A tisztiszék állásfoglalása: „Jó anyag legyen, jól elkészítve, hogy a cselédségnek ne legyen panasza."

18 A tisztiszék döntött felvételi, alkalmazási ügyekben; gondoskodott róla, hogy a tisztek és a szolgák a szolgabírói hivatalban állandó jövedelmüket - jövedelmi adó céljából - bevallják. 1858-ban a devecseri csősz kérte, hogy 12 kr-os napibérét — a levélhordásra hivatkozva — 24kr-ra emeljék. A tisztiszék szerint azonban éppen a levélhordás miatt kapott már amúgy is kiemelt (12 kr-os) napibért.

19 A körmendi tisztiszék 1864 januárjában vette a herceg rendeletét, miszerint „a tiszttartó elhagyja állomáshelyét" (vagyis elbocsátották). Az ülés kérte az uradalmi tiszteket, hogy minden irományt, számadási mellékletet, naplót készítsenek elő és távozása előtt írassák alá a tiszttartóval. A számadásokat a felsőbb szervek — elsősorban a számvevőségek — változatlan gondossággal vizsgálták felül. Az uradalmi számadásokat a következő év márciusáig lezárták, illetve felterjesztették.

20 Változatlanul megmaradt az építészeti és fenntartási hatáskör. A csákvári tisztiszék 1855 októberében pl. a Rába folyó új medrének kialakításával foglalkozott.

21 1858 januárjában a teszéri bérlő kérte, hogy a majorban készítendő csigás kút költségeit ne ő, hanem az uradalom viselje. A tisztiszék utasította a felügyelőt: „. . .iparkodjék elérni, hogy a bérlő ezt a munkát elvégeztesse. Ha mégsem, akkor közösen végeztessék el." Az uradalmak a birtokra eső kataszteri felmérési költségeket utalványozták. 1858-ban a pápai szolgabírói hivatal felszólította a tatai uradalmat, hogy „a Tapolca forrás tisztítgatására és egy védfal húzására szükséges költségül" 125 Ft-ot fizessen. A 15 P 187. 1855. okt. 12. 16 P 274. Tisztiszék, 1887. aug. 30. 17 P 1322. Tisztiszék, 1863. márc. 30. 18 P 210. 1855. jún. 7./848., 1855. máj. 31./651. 19 Uo. 1858. jan. 8./12., 22., 1858. jan. 15./40. 20 P 1322.Tisztiszék, 1864. jan. 30., 1863. márc. 30., 1864. jan. 30. 21 P 187. 1855. okt. 12./145.