A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

IX. Kitekintés a birtokkormányzat további fejlődésére

IX. KITEKINTÉS A BIRTOKKORMÁNYZAT TOVÁBBI FEJLŐDÉSÉRE A nagybirtok és kormányzata — különösen a tisztiszék — a túlélt 1848-as forradalom után halhatatlannak látszott. A robot, a dézsma, a pénzbeli fizetések örök időkre való megszüntetése, az úrbéri tehermentesítés, a királyi kisebb haszonvételi jogok részleges felszámolása nem múlt el ugyan nyomtalanul felette, alapjaiban azonban — eltekintve hatáskörének csökkenésétől — nem rázta meg. Most mutatkozott meg a korábban létrehozott és megszilárdult korszerű igazgatási apparátus ereje. 1848—1849-ben a birtokkormányzati szervek egy része az ellenforradalom oldalán állott. Tanácskozást, testületi ügyintézést ezekben az években kevésbé látunk, sokkal inkább az egyedi operatív szervek kerültek előtérbe. A kormányzat kísérletet tett a paraszti követelések visszaszorítására, megpróbálta elűzni őket az elfoglalt uradalmi legelőkről, erdőkből. Ennek érdekében habozás nélkül fordultak az ellenforradalmi hatóságokhoz, mint pl. 1849-ben a tatai tisztiszék.

1 Az osztrák ellenforradalom győzelme új szakaszt jelentett a jobbágyfelszabadítás végrehajtásában; a birtokrendezés körüli harcban a birtokkormányzati szervek nagy szerepet játszottak. 1849 és 1853 között tovább folytatták a reformkorban megkezdett pereket, kísérletet tettek a haszonbérlő allodialisták birtokuktól való megfosztására, akciókat indítottak az örökszerződéses községek ellen és várakozó álláspontra helyezkedtek az összes többi ügyekben. A kormányzat gerince a tisztiszék maradt, helyenként „bízottmányi ülés", „gazdasági öszveülés", a pannonhalmi főapátság birtokain „gazdasági tanács" stb. elnevezéssel. Az egyéni vezetéssel szemben még mindig a kollegiális ügyintézés volt túlsúlyban.

2 A tisztek ritkábban ültek össze, működésükre a bizonytalanság jellemző. A tatai tisztiszék — hosszú szünet után — 1849. szeptember 29-én tartott ülést. Elrendelte, hogy az uradalmi lakásban lakók az összes javítást — amelyet a főtisztség előzőleg nem hagyott jóvá — maguk fizessék.

3 Az 1849. október 6-i ülés napirendjén volt a kocsi szabad uradalmi fundus haszonbérlőinek ügye. Az uradalom a régi, 1843. évi haszonbérleti szerződés szerint fejenként évi 18 napi szőlőmunkát követelt tőlük, amit ők „idegenkedtek megtenni". A tisztiszék felkínálta nekik a pénzbeli megváltást, ezt*azonban nem fogadták el: „A jelen idők szelleme által elrontva lévén úgy nyilatkoztak, hogy nem kötelesek a munkára." A tisztiszék az ügyészt bízta meg: „bíróilag marasztaltassa el őket és végrehajtás útján szolgáltasson az uraságnak elégséget".

4 Az 1850. november 1-i ülés a tisztiszék helyett központi bízott 1 Szabad 294. 2 Uo.

x

322.; Sörös 329. 3 P 210. 1849. szept. 29./32. 4 P 210. 1849. okt. 6./60.