A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)
VIII. Jogszolgáltatás
bán visszatartott ingóságait elárverezték. 459 1781-ben viszont elutasították az ozorai számvevőnek az elhalt pincemester elleni 250 Ft-os követelését, „mivel a hagyaték arra sem elég, hogy az uradalom követelését kielégítsék". 460 1784-ben egy óbudai asszony váltókövetelést nyújtott be a bizottságnál a kismartoni tiszttartó ellen. Az alperes azonban kiegyezett az asszonnyal, így nem lett bizottsági ügy belőle. 461 A számvitelről szóló ismertetésnél már utaltam arra, hogy a készpénzt és a természetbenieket kezelő tisztviselőket számadási hiányaik alapján konvikcióban marasztalták el. Az alapelv az volt, hogy a konvikciós pénzeket azonnal kifizettették — ez szükséges volt a számadó „felmentéséhez" is —, a gyakorlatban azonban a hiányok pótlása elhúzódott. A korábbi dombóvári tiszttartó 1743-ban pl. már negyedik éve ült az uradalmi börtönben ki nem fizetett hátralék miatt. A kismartoni bizottság javaslatára, kötelezvény ellenében, kiengedték. „Ha nem engedik ki — mondták —, semmi remény, hogy fizetni fog." 462 A commissio nyilvántartása szerint 1748-ban egyedül a völgyfalui uradalomban 12 224 Ft hátralékos konvikciós pénz gyűlt össze. 463 1 751-ben alendvai tiszttartót büntette meg példásan a bizottság „pénzügyi kihágásért". 464 Ugyanez évben utasította a kismartoni számvevőséget: hallgassa meg az elmarasztalt tisztviselőket, de ha kell, ügyészi segédlettel szólítsa fel őket a fizetésre. A hátralékos pénzekről külön kivonatos jegyzéket vezettek. 465 1752-ben a főperceptorral visszafizettették azt a 220 Ft-ot, melyet egy százados lányának — bécsi Orsolya-rendi apácának — kifizetett. 466 1758-ban a kismartoni sáfárt 87 öl fa árában marasztalták el. „Mivel azonban előfordul, hogy szállítás közben a jobbágyok a fa egy részét leszedik, így nem lehetséges, hogy az átvett mennyiség egyezzen." Ezért a 87-ből 50-et elengedtek neki, a fennmaradt mennyiséget ölenként 3 Ft 90 d-ért váltotta meg. 467 1 7 62-ben elrendelte a bizottság, hogy a korábban elmarasztalt tisztviselők 14 napon belül fizessenek, különben elrendelik a végrehajtást. 468 1781 -ben a volt hercegi főpincemestérrel tíz vödör bort téríttettek meg. 469 A következő évben a csobánci tiszttartót — az utolsó öt év számadásai vizsgálata alapján — 155 Ftban marasztalták el. Ebből az összegből 60 Ft a régi, használhatatlan hordókból adódott, ezt a bizottság elengedte. A fennmaradt összeget két éven belül fizette meg. 470 A konvikciót akkor is megkövetelték, ha az alkalmazás megszűnt vagy a tisztviselő meghalt. 1783-ban pl. a volt lékai tiszttartó, a következő évben a lévai pénztáros özvegye fizetett. 471 1784-ben a szokolai erdősáfárt 191 öl fa árában - 238 Ft-ban marasztalták el. A herceg az összeg felét „aus blosser Gnaden" elengedte. 472 A csák459 460 461 462 463 464 465 466 467 468 469 470 471 472 P162. Prot. Esterháza, Fasc. 1. 1780. máj./97. Uo. Fasc. 2. 1781. aug./91. Uo. Fasc. 4. 1784. JÚ1./56. P 108. Fasc. A. No 3. 1743. júl/16. P 182. Fasc. s. No 24. 1748. okt. 18. P 108. Fasc. B. No 9. 1751. febr. 22. instr. Uo. No 14. et NB. 1751. ápr./8. Uo. No 20. et NB. 1752. jún./21. P 155. Bizottság, III. k. 1758. máj./26. P 108. Fasc. C. 1762. jan./33. P 162. Prot. Esterháza, Fasc. 2. 1781. márc./l. Uo. Fasc. 3. 1782.JÚ1./64. Uo. Fasc. 6. 1783. máj./4.; Fasc. 7. 1784. JÚ1./53. Uo. Fasc. 7. 1784. JÚ1./8. 18* 275
