A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)
VIII. Jogszolgáltatás
vényre volt kiadva, neki adják át. A tisztiszék a Hármaskönyvre (I. rész 98-99., 102.), valamint az 1687:11. tc.-re hivatkozva, mely szerint a házasfelek nemcsak a szerzeményben, hanem az ősi ingó javakban is örököltek, úgy döntött, hogy a pénzt fizessék ki neki. 411 Ugyanez évben kérte Benkő örzse, hogy annak a szőlőnek a fele részét, amely az ő édesanyjáé volt és amelyet mostohaanyja 12 évig használt, neki térítsék meg. A szék állásfoglalása szerint a „házasok a köz szerzeményekben egymásnak örökösödnének, ezért a folyamodó kérelmétől elvettetik". 412 Stark János hrisóci jobbágy 1829-ben azt kérte a Csákyak tisztiszékétől, hogy elhunyt testvére kilenc éves árváját nála helyezzék el; ő használhassa az örökölt jobbágytelkét is. A szék az árvát nagykorúságáig nála helyezte él, „akkor majd teljes jobbágytelkes lesz". 413 1838-ban Rolkó Tamás kluknói zsellér a helybeli tisztiszék előtt szerződésileg kártalanította örökrészért a rokonokat. 414 A Forgáchok tisztiszéke is tárgyalt hagyatéki ügyeket. 1830-ban került pl. napirendre Sajtos András pere, aki bátyja özvegyét (sógornőjét) vette el, annak telkén gazdálkodott. A sógornő első házasságából származó fia azonban magának követelte a telket. Sajtos a széktől kért védelmet, „hogy ne háborgassák". A tisztiszék határozata szerint a telek egyik félt sem illette. „Mindketten addig maradhatnak rajta, míg az uraság jószíve azt megengedi. Ha nem egyeznek meg, elveszi tőlük." Ugyanezen ülés foglalkozott a mándoki More István bátyja elleni panaszával, akivel osztály jött ugyan létre, de a szőlőből még egy harmadrészt sem kapott, ugyanakkor a szőlő fele után fizetett. A mándoki tisztiszék meghallgatta a helybeli bírákat, akik szerint a szőlő fekvési vonala nem tett lehetővé más felosztást. A szék utasította a hegybírákat, hogy a kisebb szőlőrészhez szabják a taksát is. 415 Az 1841. évi balassagyarmati tisztiszék egy hagyatékot úgy osztott kétfelé, hogy a vagyont értékesítette és a vételárat felezte meg. 416 A kékkői Balassa tisztiszék 1844-ben egy hagyatéki üggyel kapcsolatban megállapította: az anyóst, ha vejével nem akart együtt lakni, tartás illette meg. 417 Különös figyelmet szenteltek a birtokkormányzati szervek az árvák hagyatéki ügyeinek. 1783-ban a palotai tisztiszék az úriszékhez utasította a gondjaira bízott két gyermek atyai öröksége ügyében hozzá forduló gyámot. 1786-ban ugyanez a szék már árvavagyont osztott fel. 418 A Kállay család 1794. szeptemberi ülése megvédett egy árva lányt örökölt házában. 419 1809-ben a kluknói tisztiszék osztott fel árvavagyont az özvegy és az árvák között. 420 Ha a vagyont nem tudták felosztani, a tisztiszék engedélyezte annak eladását. 421 A tisztiszék előtt lehetett érvényesíteni a hagyatékokkal szembeni pénzköveteléseket. 1753-ban egy soproni ügyvéd keresetet adott be egy nagymartom jobbágy ellen, aki 600 Ft-os kötelezvényéből csak 120-at fizetett meg. „Most öröksége nyílt meg — 411 Uo. 1827. márc. 2./35. 412 Uo. 1827. máj. 4./67. 413 p 74, Tisztisz ék, 1829. márc. 8./3. 414 Uo.1838.jan . 11./5. 415 P 1882. 1830.júl. 11./1-, 10. 416 P 1769. Tisztiszék, 1841. márc. 17./5. 417 Uo. 1844. márc. 3./IX. 418 p ?07 Xisztisz( i k) 17 83. á pr . 11./5., 1786. jan. 8./3. 419 P 343. Családülés, 1794. szept. 30. 420 p ?4 Tisztiszékj 1809. okt. 2./7. 421 P 1769. Tisztiszék, 1841. márc. 17./3.
