A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VIII. Jogszolgáltatás

A bizottság pl. 1783-ban Schwartz Lóránt szentmártoni kovács hagyatéki panaszával foglalkozott. 1830-ban Kurilla Pál őrmezei lakos tett panaszt a Forgáchok mándoki tisztiszéke előtt, hogy amíg ő ártatlanul börtönben volt, apja rá nézve hátrányosan végrendelkezett. Kérte ennek orvoslását. A tisztiszék, figyelembe véve, hogy a községi elöljárók bizonyítása szerint „józan erkölcsű, elég tehetséggel megáldott, iparkodó jobbágy", ezért meghagyta az apja telkén. Ki kellett azonban fizetnie a temetési költségeket és apja adósságait. „Ha mostohaanyja nem akar vele ott maradni, becslés szerint ki kell neki adni az özvegy-részt."

376 Néhány olyan eset ismert, amikor a tisztiszék a hagyatéki ügyet jogorvoslat céljából az úriszék — ritkábban a sedria — elé utalta, illetve nem tárgyalt olyan ügyet, amelyben már úriszéki határozat született. 1751-ben pl. arra hivatkozva utasította el a kismartoni bizottság a Frischmann contra Leeb örökösödési ügyet, hogy „abban már az úriszék tárgyalt".

377 1780 májusában Lakó Ferenc és János rábaszentmihályi lakosok húguk hagyatékát követelték maguknak a bizottság előtt. Mivel azonban 1779-ben a kapuvári úriszék már az ügyben döntött, keresetüket elutasították.

378 1781-ben Grichl Anna kérte a bizottságot, hogy a katonafia után örökölt pénzből ne kelljen 25 Ft-ot a hercegi kórház céljára leadnia. A commissio határozata: „az összeget a köpcsényi úriszék ítélte meg, azt megváltoztatni nem lehet". Ugyanabban az évben Janisch Helen dérföldi lakos amiatt tett panaszt, hogy a nagyanyja után örökölt — és már jóváhagyott — szántót és rétet anyja és mostohatestvére erőszakkal magukhoz ragadták. A bizottság szerint „az üggyel már az úriszék is foglalkozott, ennek revíziója a sedriára tartozik".

379 1783-ban Molnár Mária a palotai tisztiszék előtt kérte két gyermeke atyai örökségének kiadását. A szék az úriszékhez utasította, „a következő ülés tárgyalni fogja".

380 Bírói útra utasította 1812-ben a körmendi tisztiszék a Gombási-féle szőlő örököseit. A szőlőskert kulcsát az uradalom magánál tartotta.

381 1813-ban Samu István csokonyai lakos tett panaszt testvére ellen, aki az örökségből már megkapta fele részét, most azonban már a hajlék felét is kívánta. A sessiót Samu István vette át, a robotot — fiával együtt — ő teljesítette utána. A Széchenyi-féle bizottság válasza: „a dolgot az ügyész már elrendezte. Ha azzal meg nem elégszik, forduljon az úriszékhez."

382 A legkülönbözőbb viszonylatokra kiterjedő hagyatéki ügyek fóruma elsősorban az úriszék volt. Emellett — kisebb számban — a birtokkormányzat szervei is foglalkoztak hagyatéki perekkel, vitákkal. Az első ilyen adatom 1732-ből való, amikor a németújvári tisztiszék özv. Gráf Kristófné ügyében döntött. A szék meghagyta az özvegynek az örökölt szántókat, amelyeket a község még 1716-ban irtott ki. „Ha azonban az özvegy nem tudja a szántókat bevetni, az az uradalomé lesz. A mostani vetés és termés akkor is az övé lehet."

383 Ugyanennek az ülésnek a napirendjén szerepelt a németkeresztúri plébános ingó - 45 Ft és valami ruhaneműből álló - hagyatéka, amelyet a szék a 375 376 377 378 379 380 381 382 383 P 162. Prot. Esterháza, 1783. máj./3. P 1882. 1830. márc. 20./8. P 108. Fasc. B. No 14. et NB. 1751. dec./16-17. P 162. Prot. Kismarton, Fasc. 1. 1780. máj./91. Uo. Fasc. 2. 1781. aug./17., 33. P 707. Tisztiszék, 1783. ápr. 11./5. P 1322. Tisztiszék, 1812. aug. 12./3. P 623. Gazd. biz. 1813-/722. X. P 1322. Tisztiszék, 1732. ápr. 2./1.