A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VIII. Jogszolgáltatás

veretett vasra, hogy — további intézkedésig — a kőműves mellett dolgozzék. „Ezáltal eltűnik az ő vakmerősége."

112 Pfahler szerint jobbágyot kézi munkára ítélni csak a szántás, aratás, szüret idején kívül lehetett.

113 Ugyanarról az elvről volt itt szó, mint II. József rendeletében, amely szerint tilos volt jobbágyot a „szorgos paraszti gazdaság idejére börtönbe vetni".

114 A tatai uradalomban a rabokat ugyancsak dolgoztatták. Igen jellemző, hogy ügyük tárgyalására is a dologházból vezették őket a bíróság elé, és oda kísérték vissza, hogy egy perc se hiányozzék hasznot hozó munkájukból.

115 Kalodában töltött büntetésről kevés adatunk van. A kapuvári uradalomnak 1633-ban adott utasítás említi a kalodát, mint a „kis marconaságért" alkalmazott büntetést.

116 Degré szerint a Dél-Dunántúlon a tiszttartó az úriszéken kívül gyakran büntetett kalodával.

117 1829-ben a kluknói tisztiszék két krompachi lakost, akiket a plébános panaszolt be, 14 napi „békóban töltött börtönre ítélt".

118 Gyakrabban alkalmazták a testi büntetések közül férfiaknál a botot, nőknél a korbácsot. Ezt ajánlották egyébként a megyék is.

119 A bírságolási rendszer háttérbe szorulását, megszűnését eredményezte az erősebben alkalmazott botozás.

120 Bírságolást inkább magánvádas ügyekben, kártérítésként alkalmaztak. Korszakunkban a bírság már nem a tiszt működésével kapcsolatos jövedelem, mint azt Eckhartnál olvashatjuk.

121 Az uradalmak inkább védték jobbágyaikat a túlzott bírságolás ellen. A kismartoni bizottság pl. 1753-ban megtiltotta a plébánosoknak, hogy a parázna, házasságtörő és más bűnös jobbágyokat pénzbüntetéssel sújtsák. „Egyébként is sok pénzkiadás terheli a szegény jobbágyokat, ne terheljék őket pénzbüntetésekkel az uraság előzetes tudta nélkül."

122 A beszedett büntetéspénzekből az uradalmi tisztek részesedést kaptak. A prímási birtokokon harmadrész járt á tiszttartónak. Nem büntethetett azonban mértéken felül, hanem csak a bűncselekménynek megfelelően.

123 Az Esterházy hitbizomány magyarországi számvevősége a bírságokból, elkobzott javakból egytizenhatod részt kapott.

124 1809-ben a kluknói négy uradalmi hajdú a büntetéspénzek felét kapta. 1818-ban — amikor 202 Rft folyt be ebből a forrásból — már más volt a kulcs. Az összeg harmadrészét osztották csak fel a vadászok, hajdúk között. Az 1828-ban befolyt 221 Rft harmadrésze az erdészeket, a hajdúkat illette meg. A feljelentő is részt — jutalmat - kapott.

125 Kivételesen alkalmazott büntetés volt a házból, fundusból való kiűzés. A jobbágytelek elvételével fenyegette meg pl. a kluknói tisztiszék az igásroboton meg nem jelent jobbágyát.

126 112 P 74. Tisztiszék, 1752. ápr. 22. 113 Pfahler 286. 114 P 274. Lev. k. 1787. rend. 115 Szabad 108. 116 IványiBéla 281. és köv. 117 Degré 1961.113. 118 P 74. Tisztiszék, 1829. márc. 29./17. 119 Eckhart 91. 120 Bónis 1962. 191. 121 Eckhart 58. 122 P 155. Bizottság, II. k. 1753.jan./l. 123 Arch. saec. Prot. No 27. 1754. Urbárium. 124 P 162. Prot. Kismarton, 1781. aug./96. 125 P 74. Tisztiszék, 1809. okt. 1./5., 1818. dec. 20./77., 1829. jan. 7./1. 126 p ?4 Xisztiszék) 1818 máj- 31./35.