A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VIII. Jogszolgáltatás

A peres eljárás A birtokkormányzati szervek bíráskodási gyakorlatát az elméleti bizonytalanság,

74 a jogalkalmazásban megnyilvánuló eltérések jellemezték. Mind a XVIII. századi úriszéki, mind az úriszéken kívüli bíráskodás konkrét gyakorlatának feltárása eddig nem történt meg, kevés a feldolgozott adat. így az ezután következő fejtegetéseimben is nagyrészt eddig ismeretlen levéltári forrásokra támaszkodom. A kormányzati szervek által folytatott peres eljárás leginkább ahhoz állt legközelebb, amit II. József bírósági rendszere sommás eljárásnak nevezett

75 és melyet az 1836:20. tc. „a szóbeli perek bírósága" címen emelt jogszabály szintre.

76 A szóbeliség ebben az esetben azt jelentette, hogy a panaszt szóban adhatták elő, de jegyzőkönyvezni kellett. Ezt a gyakorlatot követték — fenti törvényt messze megelőzve — a birtokkormányzati szervek is. Vizsgálódásunkat nagymértékben elősegíti, hogy az ügyeket jegyzőkönyvezték, ebben az egyébként szokásos formákat (levata, assumpta est causa, instantia, replica, negotium, benevolum examen, deliberatum est stb.) alkalmazták. A magistratualis (úrbéri) és büntetőügyek az uradalmi tisztek — esetleg falusi bírák, hegymesterek - bejelentésére indultak. Gróf Esterházy Miklós nádor 1630. évi udvari rendtartása kötelességükké tette, hogy „ha valami cégéres vétket látnának akárkiktől is, tartozzanak megjelenteni az úrnak. Ha pedig tudván azt, nem cselekednék, részesnek ítéltetnek a vétekben is, kiűzetnek az udvarból."

77 A locsmándi bírónak is kötelessége volt a büntetésre méltó dolgot a tisztnek jelenteni.

78 A pannonhalmi főapátság 40 Ft büntetés terhe mellett a hegymesterek kötelességévé tette, hogy a káromkodásról, lopásról, fajtalankodásról hírt adjanak.

79 A polgári ügyek gyakran szóban indultak. A magánfelek keresetüket a tisztségnél adták elő.

80 Egyetlen eset ismeretes, amikor a károlyi gazdasági bizottság a panaszost arra szólította fel, hogy keresetét „írásban, de nagyon röviden" adja be. Ugyanez a bizottság egy másik keresetet arra hivatkozva utasított el, hogy ,/égi lévén instánsnak dolga, nem halasztotta volna eddig, ha igazsága lett volna".

81 A tisztiszékek őrködtek, hogy „a befolyó keresetek első megítélése az uradalmat illesse" és ne a megyét, szolgabírót stb.

82 A büntetőügy a gyanúsított letartóztatásával, a magánjogi a kereset- (könyörgő) levéllel indult. Az előzetes letartóztatást még kisebb (pl. káromkodási) ügyekben is elrendelték.

83 A polgári keresetet közölték az alperessel, aki hat napon belül válaszolt. Az úriszékkel ellentétben, ahol a községi bíró végezte az idézést,

84 a mi esetünkben az uradalmi tisztek vagy alkalmazottak (tiszttartó, levéltáros, hajdú stb.) idéztek. Az idézés mindig a következő ülésre szólt, tehát nyolc napnál nem jelentett hosszabb 74 75 76 77 78 79 80 81 82 83 84 Degré 1961. 112., 124. Varga 1974. 208. Zsoldos 43. es kôv. Dôry 224. Locsmând 171. Récsey 5 6. Pfahler 300. P 397. A. 1. 1760. jan. 31. P 1882. 1830. marc. 20./11. Degré 1961. 121. Degré 1961. 118.