A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VII. A birtokkormányzat részvétele a közigazgatásban

A községi elöljáróság — elsősorban a bíró — amellett, hogy a közigazgatás alsó fokú végrehajtó szerve volt, beszedte a földesúri szolgáltatásokat és adókat, beosztotta úrdolgára a jobbágyokat és közreműködött — esetleg a községnek átengedett - a földesúri haszonvételek kiaknázásában.

167 A földesúri emberek — ha a középkorihoz hasonlóan, a falvakban szétszórva működtek is

168 — nem voltak képesek az egész birtokot kézben tartani. Ebben voltak nagy segítségükre a falusi bírák. Az uradalmi tisztiszék hetente — rendszerint szombaton vagy vasárnap — behívatta őket és kiosztotta nekik a következő héten elvégzendő munkákat.

169 Az elöljárók — házról házra járván — leginkább a robotosok kiparancsolásában működtek közre. Magát a munkát már az uradalmi ispánok és hajdúk suhogó botjának ütemére végezték a jobbágyok.

170 Nagy szerepük volt a bíráknak az úrbéri jövedelmek behajtásában. Nyugtáik, tanúsítványaik gyakran szerepeltek a kilenced-, tized- és cenzuselszámolásokban.

171 Az elmaradók helyett a bírók - egyetemleges felelősség folytán — a többi jobbágyot kényszerítették a hiány fedezésére.

172 A robotelszámolás volt pl. az 1765. novemberi körmendi tisztiszék napirendjén.

173 Ha a falusi bírák nem tudták a robotnyugtákat bemutatni vagy a robotcédulákat (lamellákat) nem osztották ki, maguk térítették meg a robotot.

174 A robotosok mellett a „pénzes munkásokat" is ők rendelték ki munkára, jegyezték fel egyénenkénti teljesítményüket. így egészítette ki az uradalom a robotrendszert „pénzes munkával."

175 A közköltségek fedezésére a községek — a bíró irányításával — önálló gazdálkodást fol /tattak. A bíró — a beszedett adóhoz hasonlóan - e gazdálkodásról is számadással tartozott. A községi jövedelmek származhattak közös földekből, a földesúrtól bérelt malomból vagy kocsmából. A bérleti szerződéseket a tisztiszék vizsgálta meg és hagyta jóvá. 1751-ben a kismartoni bizottság azzal a feladattal küldte az alszámvevőt Oszlop községbe, hogy vizsgálja meg a gazdálkodást. „A kocsmát bérbe kell adni, de nem kell jövedelmét a községnek hagyni — mondták —, mert más célra fordítják."

176 Kozma község 200 Vft-ot fizetett korszakunk végén az italmérési jogért.

177 A bíráknak a község számadásait, leveleit, könyveit — kemény büntetés mellett — rendben kellett tartaniuk.

178 A községi számadásokat a censurális szék vagy a számvevőség vizsgálta felül. A csákvári tisztiszék beszámoltatta a számvevőt, hogy melyik község hány évi számadása van még hátra revízióra.

179 A felülvizsgálat eredményét a censurális tisztiszéki jegyzőkönyvben feltüntették. Hasonlóan történt a községi számadások felülvizsgálata a prímási uradalmakban.

180 167 168 169 170 171 172 173 174 175 176 177 178 179 180 Maksay 824-825.;Nagy Gyula 261. Sinkovics 10. Zimányi 1968. 35. Szabad 226. Ravasz 47-48. P 74. Tisztiszék, Fasc. 4. No 17. 1749. márc. 17. P 1322. Tisztiszék, 1765. nov. 14./3. P 74. Tisztiszék, 1810. jan. 14./3. Szabad 244. P 108. Fasc. B. No 14. et NB. 1751. dec./27. P210. 1849. szept. 22./30. Lócsmánd, 172. P 187. 1795. okt. 3./1. Arch. saec. Jur. Titulus V. 1732-1848.