A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

VI. Birtokgazdálkodás

terményük után fizetendő tizedüket.

136 1750-ben a Csákyak tisztiszéke ,Jiatalrnat adott Üveges Józsefnek, hogy a Deák nevű grófi szőlő egy részét földnek fordíthassa és szabadon bírhassa". A dézsma alól azonban ő sem volt kivétel.

137 A kismartoni bizottság kevésbé foglalkozott tized- és kilencedügyekkel, néhány jellemző eset azonban ismeretes. 1757-ben pl. a boldogasszonyi jobbágyoknak megengedte, hogy a tizedből kivegyék aratórészüket.

138 A következő évben utasította a kismartoni tiszttartót, hogy gróf Wurmbrand szőlője után — aki vonakodott azt megfizetni — a tizedet erőszakkal hajtsa be.

139 1781-ben a beküldött számadásokból a commissio azt állapította meg, hogy a jobbágyok egy része a telke után nem fizetett sem kilencedet, sem készpénzmegváltást. „Ez kárt okoz az uradalomnak, ezért a hivatalok között körözni kell az erre vonatkozó rendelkezést."

140 A károlyi bizottság 1772-ben az írnokot, a tiszttartót, a jegyzőt, az ügyészt, a gazdát és az udvarbírót küldte ki dézsmálásra az uradalmakba.

141 A csákvári tisztiszék 1795-ben felhívta a tisztek figyelmét, hogy a-dézsmából elmaradt - és a múlt télen vagy tavaszon kölcsönzött - gabonát szedjék be.

142 A kluknói tisztiszék a kasznár feladatává tette: jelentse a grófnak, ha a hátralékot nem tudták behajtani.

143 A tatai tiszti ülés 1816 májusában — „itt lévén a bárány dézsma ideje" - elrendelte, hogy a kerületi tisztek írják össze és dézsmálják a bárányokat. A készpénzváltság bárányonként 4 Ft volt. A dézsmát a bérlőktől is beszedték.

144 A hódmezővásárhelyi gazdálkodó szék az orosháziak bárányainak kilencedelésére a sámsoni ispánt küldte ki. 145 1836-ban a vásárhelyi közös kerületi ülés intézkedett a helybeli báránydézsma behajtásáról. A szentesi bortized megvételét ugyanakkor felfüggesztették.

146 1837-ben a szári jobbágyok azt kérték, hogy a tatai uradalom legalább a külön szolgáltatásokról mondjon le, akkor hajlandók a kiszabott gabonadézsmát beszolgáltatni. A tisztiszék nem volt hajlandó engedményre, mert „az Uraság elég áldozatot tészen az által, hogy a dézma szemül adását megengedvén, a szalmát nálok meg haggya, mellynek fejében kívánta azon tsekély favágást és hordást, melyet ők eddig is tettek; kívánságától az uraság nem állhatván el".

147 A kismartoni hercegi bizottságnak a legtöbb gondot a források által Gwöhrnek nevezett földbér okozta. Elsősorban a telekkönyvezés, a földek felmérése során számos olyan telekre bukkantak, amelyek után addig adót nem fizettek. Már 1719-ben a fertőszentmiklósi uradalom rendezésére kiadott utasítás a tiszttartó kötelességévé tette annak megállapítását, hogy mennyi jobbágytelken kívüli adómentes földállomány volt. A felmérés ezeknek adózásra szorítása céljából készült.

148 1743-ben a kaboldi tiszt136 137 138 139 140 141 142 143 144 145 146 147 148 P 74. Tisztiszék, 1748. aug. 1. P 74. Tisztiszék, 1750. ápr. 26. P 155. Bizottság, III. k. 1757. máj./4. P 155. Bizottság, 1758. máj./5. P 162. Esterháza, Fasc. 2. 1781. aug./73. P 397. A/2. 1772. aug. 1./66. P. 187. 1795. okt. 3./7. P 74. Tisztiszék, 1810. okt. 21./6. P210. 1816. máj. 4./11. P 397. III. A/2. 1814. máj. 28J332. P408. 1835. okt. 12./97., 1836. márc. 27./28. Szabad 201-202. Merényi 1896. 94-96.