A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

V. Tisztviselők, alkalmazottak

Az uradalmak alkalmazásában sokféle kézműves dolgozott. Konvenciójuk csekélykészpénzből és főként természetbeniekből állott. 1757-ben az ozorai ménes kovácsa a kismartoni bizottságnál tett panaszt, amiért a neki járó ruhát már két éve nem kapta meg. A bizottság utasította a felügyelőt: 50 Ft-ot adjon neki, „ha kevesebbel nem éri be". A többiek, akik szintén nem kapták meg a ruhájukat, 20 Ft-ot kaptak.

256 A ménes kovács özvegye 1758-ban „pro semper" 30 Ft-ot kapott.

257 Az illésfalvi tisztiszék 1778-ban felvette Gergel Mihályt ácsinasnak. „Kap 2 rajnai forintot, enni a mesternél fog. Három évig dolgozzék, utána az inasságból felszabadul."

258 1781-ben a zsolnai kéményseprő — a kémények számának növekedésére hivatkozva — a hercegi bizottságtól konvenciója emelését kérte. A bizottság a felügyelőt bízta meg a kémények összeírásával.

259 Az 1812. októberi körmendi tisztiszék az uradalmi titkár javaslatára a kovács konvencióját — igen magasan — 300 Ft-ban, négy öl fában, egy kocsi szénában, háromszáz kosár szénben, szabad lakásban és kertben állapította meg. A bognár — a szén kivételével — ugyanezt kapta. A mesterségükhöz szükséges fát, vasat szabadon kapták, saját akaratuk szerint használhatták fel. Mindezért viszonzásképpen csak a kisebb javításokat végezték, a lópatkolásért, külön tárgyak készítéséért az uradalom olyan árat fizetett, mint a többi mesternek. A munkákról naplót vezettek, melyet havonta a tiszttartó ellenőrzött, illetve az uradalmi hivatal „utána számolt".

260 Az uradalmi munkát előnyben kellett részesíteniük az egyéb megbízásokkal szemben. Külön beszélek a subaltern-kategória egy speciális rétegéről, az uradalmi hajdúkról (hajdones, Haiduken). Az ő feladatuk volt, hogy a parasztot munkára hajtsák, a hátralékok behajtásában közreműködjenek, a tiszttartót szemleútjain kísérjék, az uradalmi börtönt őrizzék.

261 A legtöbbször parasztsorból származó hajdúknak három csoportja különböztethető meg:

262 házi katonaság (a jobbágyok ellen), hivatali (küldönc, ajtónálló), gazdasági (robotmunka ellenőrzése, erőszak). A korábbi századokban parancsnokuk a várnagy (kapitány, castellanus), aki az uradalom gazdasági ügyeit is irányította.

263 Korunkra a castellanus egyre inkább az udvartartás gondnoki teendőit látta el; a hajdúk vezetője a káplár (satrapa),

264 aki semmiképpen sem azonosítható a majorossal.

265 A kismartoni bizottság 1751. decemberi ülése engedélyezte, hogy a darabontokat felruházzák. „Kivéve a volt gránátost, mivel az már fel van öltöztetve."

266 1780-ban Dalmata Antal volt ozorai porkoláb kérte a commissiót, hogy adjanak neki „kegyes ellátást", mivel látása romlik, nem tudja már falusi jegyzői szolgálatát ellátni. Hivatkozott azokra az ütlegekre, melyeket Ozorán a parasztok felkelésekor elszenvedett. Miután ezt a felügyelő is igazolta, a porkolábból lett falusi jegyző a nyolcadik osztály256 P 108. Fasc. B. No 31. et NB. 1757. aug./14. 257 P 155. Bizottság, III. k. 1758. máj./25. 258 P 73. No 4. 1778. jan. 29./11. 259 Esterháza, Fasc. 2. 1781. aug./67. 260 P 1322. Tisztiszék, 1812. okt. 6./17. 261 Wellmann 1933. 120.; Ravasz 47. 262 Szabad 54-55. 263 Maksay 812-820. 264 Éble II. 308. 265 Maksay 832 266 P 108. Fasc. B. No 14. et NB. 1751. dec./92.