A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)
V. Tisztviselők, alkalmazottak
heti jelentést adni, napi feljegyzést vezetni, azt a heti kivonatba belevenni, az állatokról heti jelentést adni (egészségi állapot, szaporodás, elhullás, kényszervágás, melléktermékek mennyisége), a héten esedékes vagy elvégzett munkákat nyilvántartani, negyedévenként számadást adni, a jobbágyok munkavégzését ellenőrizni. Miután egyes városoknak — Sopron, Debrecen, Székesfehérvár stb. — is voltak saját vagy bérelt birtokaik, az ispáni funkcióval itt is találkozunk. Debrecen már 1682-ben alkalmazott gazdatisztet, aki a polgárok háza utáni földeket és kaszálókat kiosztotta, ügyelt a földek művelésére. 221 A soproni városi ispán közölte a tanács intézkedéseit a községgel, irányította a falusi bíró és az esküdtek választását, elkészítette a szükséges leltárakat és becsléseket, bérbe adta a város birtokait, szerződést kötött azok bérlőivel. 222 Az ispán egyéb városokban ellenőrizte a jobbágyfalvak úrbéri szolgáltatásait — elsősorban a robotot -, közreműködött a urbáriumok kidolgozásában és foglalkozott a jobbágyok panaszaival. 223 Az ispán — a többi alkalmazotthoz hasonlóan — készpénz- és természetbeni járandóságot, egyes uradalmakban, pl. a Károlyiaknál, nyugdíjat is élvezett. 224 A fejérváriőrkanonokság ispánjai 1768-ban a 90 Ft készpénzen kívül húsz mérő búzát, két mérő árpát, húsz mérő zabot, egy mérő lencsét, egy mérő borsót, száz font húst, egy disznót, négy kocsi szénát, hat urna bort kaptak. 225 Igen nehéz feladat az ispánok és egyéb alkalmazottak uradalmankénti jövedelmét összehasonlítani, mert — különösen a deputátákban — igen nagy eltérések és alapvető különbségek vannak. Az alábbiakban közlök egy összehasonlító táblázatot: 226 (lásd: 123. old.) 3. Szolgák (servitores) A subaltern kategórián belül külön réteget jelentettek a szolgák. Az uradalmak maguk is ügyeltek e megkülönböztetésre. 227 Mint arra Pach Zsigmond Pál rámutatott, a XVII. században észlelhető a majorsági szolgák, cselédek, béresek számának csökkenése. 228 Korszakunkban viszont ezzel ellentétes folyamatot figyelhetünk meg: növekedett egyrészt a különböző — rendészettel összefüggő — felvigyázók, csőszök, őrök, másrészt az udvartartással összefüggő szolgák száma. Az utóbbi a főúri fényűzéssel, az előbbi azzal függött össze, hogy az osztályharc viszonyai között a tagosítatlan határokon az uradalmak mind több embert vettek igénybe a jobbágyok határhasználatának liy Fabricius 23. 222 Jenny 29. 223 Kállay 1972. 44. 224 P 379. A/5. 1797. márc. 23./305. 225 Bojt 96. 226 p 17?0 A ii calmazotta k > 1802., 1818.; Galgóczi 182.,\U-186.; Merényi 1902. 470-473.; P 182. Fase. Y. No 8.1782.; Bojt 96.; P 276. EJ. 1784.; P 1882. 1793. jan. 17./10.;Fabricius 29. 227 P 132. Tisztiszék, 1812. szept. 9./13. 228 Pach 235.
