A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)

V. Tisztviselők, alkalmazottak

Az esztergomi prímási uradalmakban a számtartó mellett egy-egy contraagens is működött.

126 Az alcsúti uradalomban két számadó volt, akik tiszttartói utalványozás nélkül semmit sem adhattak ki. Ügyeltek a terményekre, borra, marhára, egyéb tárgyakra, anyagokra és az uradalmi pénztárra.

127 Szabad György a számtartót „ az uradalom pénztárosának" nevezi,

128 mivel ő kezelte a napi kiadásokat és bevételeket, illetve elszámolást készített. Ez azonban csak akkor áll, ha az uradalomban vagy a kerületben, központban nem volt külön pénztáros. A pénztáros (perceptor, Perzeptor) rangban a számvevő után következett.

129 Kezelte az uradalom, kerület vagy központ készpénzbevételeit és -kiadásait, ellátta az uradalmak hitelügyleteit, fizette a tisztviselők, az alkalmazottak és a szolgák készpénzjárandóságait, bevételezte a büntetéspénzeket. A magasabb szintű, elsősorban központi pénztáros, akit főpénztárosnak is neveztek, évenként készpénzmérleget készített az uradalmak bevételeiről és kiadásairól. Ilyenek készültek pl. az Esterházy hercegi vagy a Festetics uradalmakban. Igen megbízható embernek kellett lennie; alkalmazásakor magas kauciót követeltek tőle, így ezt az állást csak vagyonos ember kaphatta meg. Kasznár (frumentarius, Kastner). A gazdálkodással közvetlenül összefüggő tisztség, feladata a szemes termény átvétele az ispánoktól és megőrzése a magtárakban. Felhasználásukról pontos számadást vezetett. Amennyiben a gabonábc

; pálinkát főzött az uradalom, abban is közreműködtek.

130 Átvették és őrizték az úrbéri szolgáltatásként szedett gabonát is. Az alsólendvai uradalomban a kasznárt a „szolgák" közé sorolták.

131 A dombóvári kasznár a gabonát hetente egyszer megforgattatta, a vermekbe került terményekről külön nyilvántartást vezetett.

132 A garamszentbenedeki birtokkerületben a XVIII. század első felétől különült el a három vezető tisztviselő — a tiszttartó, a számtartó és a kasznár — munkaköre.

133 A sárospataki uradalomban szerepe 1740-ben kezdődött. Kétféle számadást vezetett: pénz, állat, takarmány, nyersanyag, szerszám és termény, gabona, bor, illetve ezek eladása.

134 A bujáki gazdasági ülés 1798-ban úgy látta, hogy a helybeli és a mikolai kasznárt ki kell cserélni. A cserét a kerületi felügyelő javaslatára herceg Esterházy hagyta jóvá.

135 1849-ben gróf Eszterházy a következő szavakkal bocsátotta el állásából a tatai uradalmi kasznárt: „Ruysz Ferenc kasznáromnak alkalma lévén szolgálatomban annyira meggyarapodni, hogy szerzeményéből tisztességesen elélhet; felteszem, hogy nyugdíjért folyamodni nem fog."

136 A kasznár kisegítője a pajta- vagy csűrbíró, illetve a pajtamester volt. Ő végezte a közvetlen gazdasági teendőket, felügyelt a cséplésre, a gabona forgatására stb. A károlyi gazdasági bizottság 1774-ben Baranyay László helybeli csűrbíró helyébe Abos 126 Aich. saec. Jur. Titulus 41-48. 1801. dec. 12. 127 Török 165. 126 Szabad 51. 129 Szentiványi 93. 130 Szabad 53-54. 131 Merényi!895. 339. 132 Merényi 1906. 95-96. 133 Gerendás 70. 134 Ravasz 43. 135 P 170. No 130/798. 1798. febr. 2. 136 Szabad 229.