A magyarországi nagybirtok kormányzata 1711–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 5. Budapest, 1980)
V. Tisztviselők, alkalmazottak
annak. 20 A tanintézeteket végzett tiszteket dicsérte ugyan az egykorú irodalom, 21 a kérdés azonban távolról sem volt megoldva, hiszen a legtöbb nagybirtok továbbra is a régi módon képezte tisztjeit. 1824-ben a Tudományos Gyűjteményben 22 megjelent Egy gondolat a gazdaságbéli tisztviselőknek neveléséről című névtelen munka szerint sok uradalomban a tisztek nevelése „minden cél nélkül való és hibás" volt; „a keszthelyi Georgikonban és a magyaróvári hercegi gazdasági intézetben végzett ifjakat a szokásos régi Schlendriába rekesztjük". Gyakori volt még ekkor is, hogy az iskola elvégzése után felvett ifjakat 10—12 évre az uradalmi kancelláriába helyezték, ahol „nem a gazdaság külső művelésével foglalkozott, hanem betűket és számokat csinált". Sokkal előnyösebb volt egyes uradalmak gyakorlata, ahol a fiatalokat két-három évre a kerületi tisztek mellé állították. Az uradalmak próbálkoztak tisztjeik továbbképzésével. A tatai uradalom pl. 1825-ben tisztjei részére — továbbtanulás céljából — öt példányt vásárolt Angyalffy Mátyás Gazdaságbéli munkák című könyvéből. 23 Széchenyi István gróf gazdatisztjei a környék gazdáit és tisztjeit oktatták az új eszközök használatára, a korszerű földművelési eljárások elsajátítására. 24 A birtokigazgatás azonban még a Magyar Gazdasági Egyesület által pártfogolt „hasznos gazdasági ismeretek" között sem szerepelt. 25 1841-ben Balogh János káplár felsőbb ajánlással a keszthelyi igazgatósághoz fordult gazdatiszti állásért. Gróf Festetics Lászlónak az üggyel kapcsolatos állásfoglalása az egész alkalmazási rendszerre fényt vet. Baloghot — mivel Georgikont nem végzett — nem javasolta gazdatisztnek. A jó bizonyítvánnyal ellátott katonákat csak vicegazdának — később gazdának —, porkolábnak, pajtabírónak vették fel. Ha a kiszolgált altiszt filozófiai iskolát végzett és a georgikoni tanulmányokat magáévá tette, ispán is lehetett belőle. A jó magaviseletű kiszolgált közkatonát pandúrnak, hajdúnak, erdőpásztornak, kerülőnek, béresnek, majoros kocsisnak alkalmazták. Az uradalom különösen Szent Mihály-napkor, mikor rendszerint sok katonát bocsátottak el, vett fel ilyeneket szolgálatába. 26 Korszakunk végén, 1855-ben, Galgóczi Károly adott áttekintést arról, hogy az uradalmak honnan vették tisztjeiket. E szerint csak a magyaróvári és a bellyei uradalom követelt intézeti végzettséget, a többi uradalmak gyakornoki-írnoki alkalmazás és gyakorlati képzés útján maguk nevelték ki tisztjeiket. A debrői Károlyi uradalomban pl. a leendő gyakornokoktól „bölcsészeti iskolai tanulmányokat" követeltek, s a tisztek gyermekeit előnyben részesítették. Gróf Széchenyi István pölöskei uradalmában az igazgatóság választott a jelentkező ifjak közül. Az írnoknak felvett — leendő tisztek — azonnal fizetést kaptak. A pécsi káptalan uradalmai kész tiszteket alkalmaztak. Gróf Zichy Mihály szentmihályi uradalma a jelesebb uradalmak megismerése céljából, néhány hónapig utaztatta a gyakornokokat. 27 A tisztviselőktől elsősorban az uraság és az uradalom iránti hűséget követelték meg. A számadási rendszer alapja is ez, hiszen pontos betekintés hiányában csakis a tiszt20 Galgóczi 151. 21 A martzali gazdaság 1822. 81. A gazdaságbeli tisztviselőknek neveléséről 41. 23 Szabad 53—54. 24 Mérei Gyula 73. 25 Galgóczi 154-155. 26 P 279. Iratok, 1841. júl.2/697. 27 Galgóczi 179-182.
