Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
személynöki városok polgársága vagy a jász-kunok esetében) kiemelést, kikülönítést nem adhat. 128 Kossuth itt tárgyalt (86. E. sz.) kormányzóelnöki rendelete a végrehajtással az igazságügyminisztert bízta meg, aki a kapott felhatalmazás alapján a curia helyére állítandó új fórumok megszervezéséhez azonnal hozzálátott. így már a fenti rendelet kibocsátása után három nappal megtörténtek az első kinevezések: Vukovics előterjesztésére Kossuth május 29-én kinevezte a hétszemélyes főtörvényszék és az országos törvényszék elnökét, az utóbbinak egyik helyettesét s a két felsőbíróságnak összesen 21 bíráját. S bár a további hasonló intézkedéseket a megfelelő személyek hiánya erősen akadályozta — ez állások számára más közfunkciókat ellátó egyéneket, főispánokat, kormánybiztosokat s főleg országgyűlési képviselőket is igénybe kellett venni — egy hónap alatt, június végéig a három felső fórum bírói létszáma lényegében kitöltődött. Eddig az időpontig, ameddig ti. az ország helyzete kinevezésekre módot engedett, a három felső bíróságnak az elnökökkel és alelnökökkel együtt 82 főben meghatározott bírói státusából adataink szerint 60 állás került betöltésre. Közülük itt csak a vezetőket sorolhatjuk fel. A hétszemélyes főtörvényszék (még országos legfőbb törvényszók címen is szerepel) elnöke s egyben országbíró br. Perényi Zsigmond, az országgyűlés felsőházának elnöke lett, s a főtörvényszék két alelnökének tisztét Beöthy Ödön Bihar megyei főispán és Almásy Pál, a képviselőház alelnöke kapta meg. Az országos törvényszék elnökségét Nagy Károly igazságügyminisztériumi osztályfőnök, a bíróság két alelnöki állását Pálffy János képviselő és Toperczer Ödön képviselő, volt kir. táblai bíró nyerte el. Végül a váltófeltörvényszék elnökéül Molnár József ügyvédet nevezte ki Kossuth, az alelnökség pedig — e kisebb létszámú bíróságnál csak egy ilyen állás volt rendszeresítve — úgy látszik, a szabadságharc végéig betöltetlen maradt. 129 A curia régi vezetőit tehát a kormány leváltotta, s az új felsőbíróságok tagjainak többségét Kossuth és Vukovics egyébként sem a régi bírói apparátusból választotta ki: a három fórumhoz kinevezést kapott összesen 60 elnök, alelnök és „közbíró" közül csupán 11 volt a curia tagja, s ezek egy része is csak 1848-ban, már az alkotmányos rendszer idején jutott be a curia assessorai közé. — Ami az új bírák rendi állását illeti, nagy többségük természetszerűleg továbbra is a birtokos nemességből származott, de közöttük (s nem csak a váltófeltörvényszéken) polgári rendű tagok is helyet kaptak, mint Beszterce város tanácsnoka, Nagykőrös és Nyíregyháza bírái s a volt kecskeméti városbíró. Az új szellemet a státusban főleg Nagy Károly, az országos törvényszék elnöke képviselte, aki radikális beállítottságát, a parasztság érdekeit képviselő, demokratikus gondolkodását — ilyen irányú törvények és rendeletek kidolgozásával — már előbb is, mint az igazságügyminisztérium osztályfőnöke bebizonyította. Vukovics tehát a régi, maradi szellemű, feudális kir. curia helyett új típusú, lényegében burzsoá bíró128 A jász-kunokra nézve a szóban forgó rendelkezés szempontunkból csak megerősítését jelentette feudális felsőbíróságunk, a nádori főtörvényszék már előbb (1848: 28. tc.) kimondott megszüntetésének. 129 Min. lt. Ig. min. Eln. 1849: 1771-E.116, 1772-E.116 (kiadva Közlöny 1849. máj. 31. 445), 2296-E. 376, 2418-E.397, 2565-E.447, 2566-E.440, 3196-E.643 (kiadva Közlöny 1849. jún. 29. 537). - Közlöny jún. 22. 513. és jún. 26. 525. Prot. tab. reg. 1849. évi kötetében az orsz. törvényszék 1849. jún. 23 — 30. keltű jegyzőkönyvtöredéke. Szeremlei 2. 182. Sarlós 254 — 255.
