Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
akadás nélkül folytathatása" végett az igazságügy minisztérium, a curia és a volt kir. ügyiga zgatóság jogutódaként felállított kir. fiscusi s közvádlói hivatal „rögtön Debrecenbe felrendeltessék". Madarász az utasítást Pestre, Ghyczy Kálmán igazságügyminisztériumi államtitkárnak továbbította, aki azonban éppen akkor jelentette be az Országos Honvédelmi Bizottmányhoz intézett lemondólevelében, hogy „a közbejött körülmények között" eddig viselt hivatalát nem folytathatja. A rendelkezés így, nagy késedelemmel, Csányi László teljhatalmú országos biztoshoz került, aki a válságos helyzetben az utolsó pillanatig irányította Pesten a kiürítés munkáját. Csányi végrehajtotta az utasítást: 1849. január 5-én hajnali 1/2 4 órakor keltezve, rendeletet küldött gr. Keglevich Gábor tárnokmesternek, a hétszemélyes tábla helyettes elnökének (az elnök, Majláth országbíró a WindischGrátzhez küldött követségben volt távol), s a Honvédelmi Bizottmány nevében arra szólította fel a curiát, hogy a szolnoki vonalon, a reggel 7 órakor induló vonattal, azonnal induljon Debrecen felé. De a curia együttes ülése, melynek a tárgyról döntenie kellett, január 5-én csak reggel 9 órakor jött össze, így azt a határozatot hozhatta, hogy Csányitól az elutazásra — az ahhoz szükséges felkészülésre hivatkozva — határidő meghosszabbítását fogják kérni. S minthogy ugyanezen a napon déli 1 órakor az osztrák haderő a fővárost megszállta, a probléma tárgytalanná vált, a Debrecenbe távozásnak lehetősége is megszűnt. 115 Az uralomváltozással kapcsolatban a curia az ülésezés elnapolását egy ideig fenntartotta, Windisch-Gratznek az országbíróval közölt utasítására azonban január legvégén a munkát újból felvette. A rendelet alapján a királyi tábla 1849. január 29-én ismét összeült, nagy késedelemmel megkezdve ekkor a szokott vízkereszti törvényszakot. A tábla ülése, illetőleg a folytatólagosan tartott curiai ülés a továbbiakra nézve azt a határozatot hozta, hogy mivel jelenleg az ország egyes részeivel a közlekedés „ha egészen elzárva nincsen is", de olyan nehézségekkel jár, hogy sok perlekedő a maga ügyéről nem gondoskodhatik, a jelen vízkereszti törvényszakban a két tábla csak olyan váló, büntető és tiszti fenyítő pereket fog tárgyalni, „melyekre nézve az érintett nehézség fenn nem forog", továbbá olyan rendes polgári pereket, melyeknek vizsgálat alá vételét a felek mindnyájan kívánják. A határozat szerint a váltófeltörvényszéknek s a hétszemélyes tábla váltóosztályának ítélkezése is megindul, de az ítéletek csak akkor kerülnek kihirdetésre, amikor majd az alsó bíróságoknál a törvénykezés általánosan megkezdődik. — A királyi tábla fennmaradt jegyzőkönyvei szerint a curia ülésezése és ítélkezése ettől kezdve mind a vízkereszti törvényszakban, mind a közbe eső farsangi és húsvéti interstitiumok (szünnapok) alatt is, március 31-ig valóban rendszeresen folyt. Legnagyobbrészt büntető perekkel foglalkoztak, de ún. tiszti fenyítő, továbbá válóperekben s rendes polgári (mint adóssági, örökösödési, osztályos, osztályigazító, adásvételt érvénytelenítő) perekben is hoztak ítéletet. Az ítéletek szövegét a normális időkben szokásban volt módon ki is nyomatták. 116 116 Trot. tab. reg. 1849. jan. 2. (ez évi első ülés). Min. It. Orsz. rendőri és postaoszt. 1849: 312 — 30. (nem egészen pontos jelzettel közli Kossuth XIV. 23, 91.) Min. lt. Ig. Min. Állad. titk. oszt. 13. cs. 1849: 1249. mellékletei. Közlöny 1849. máj. 29. 437. Corresp. 8. cs. Lt. 1863: 788. 116 Prot. tab. reg. 1849. Sententiae állagban az 1849. évi nyomtatott ítéletek. Corresp. 9. cs. Lt. 1858: 1315. Mint fentebb említettük, a polgári perek háttérbe szorulása a büntető ügyekkel szemben már az 1848. év folyamán egyre nagyobb arányú lett, az utolsó (negyedik) törvényszakban pl. a hétszemélyes tábla az ülésjegyzőkönyvek szerint csaknem kizárólag büntető pereket tárgyalt.
