Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Bevezetés

A feudális korszakból a kir. curiát ismertető semmiféle munka nem maradt fenn, még olyan száraz, ma már érdektelen alkalmi kiadvány sem, amilyent pl. a dunántúli kerületi tábláról — fennállásának századik évfordulójára — a tábla egyik assessora megjelentetett.

2 A százéves jubileum a kir. curián még ennél is kevesebbet, csak egy néhány oldalas, kis formátumú (brosúra-szerú) füzetet eredményezett, melyben Szögyény Zsigmond királyi személynöknek az évforduló alkalmából elmondott ünnepi beszédét kinyomtatták.

3 A beszéd azonban a dinasztia iránti hódolatból, az esemény jelentőségének méltatásából s a curia magasztalásából tevődik össze, az intézménynek sem múltjáról, sem akkori viszonyairól közelebbi felvilágosításokat nem nyújt. Csupán annak dokumentumaként érdemel figyelmet: hogyan értékelte a magyar jogszolgáltatás egyik legelső vezetője a curia működését, s hogy látta annak helyzetét és szerepét az egykorú társadalomban. A curia történetére vonatkozólag a feudális kor egyéb jogi szakirodalmában is csak általánosságok vagy egyes elszórt adatok, leginkább törvénycikk-utalások fordulnak elő, melyek a Corpus Jurisban egyébként is megtalálhatók, s a curia aktáiban gyakran szerepelnek. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a curia szervezetének, ügyvitelének és perrendjének megismerése szempontjából sem. A XVII. sz. eleje óta az itt tárgyalt korszakig, a XVIII. sz. végéig, a feudális jog merev alakiságai ellenére is annyi változás történt, hogy a középkori Magyarország proeminens perjogi monografusának, Kitonichnak 1619-ben kiadott munkái

4 e tanulmány anyagához közvetlenül már nem, csupán összehasonlítások céljából voltak néha felhasználhatók. A Kitonich utáni jogi auktorok pedig — Huszty, Szegedi, Bodó, Georch, Kelemen, Czövek, Vuchetich, JSzlemenics, Kövy, Fogarasi, Frank — mind elsősorban az anyagi joggal foglalkoznak, az alaki jogra lényegesen kisebb súlyt helyeznek, főleg a büntetőjogi művek, de azt a magánjogi munkák is (rendszerint a klasszikus de personis, de rebus, de actionibus beosztást követve, a munka utolsó részében vagy kötetében) viszonylag rövidebben tárgyalják.

5 S minthogy előadásukban a feudáliskori per menetéhez igazodnak, s annak fázisait általános síkra emelve fejtik ki, egy-egy fázison belül a különböző fórumok előtti eljárás eltéréseire csak alkalmilag utalnak. Magától értetődő, hogy e szétszórt utalások nagyobb része is az alsóbb bíróságokra vonatkozik, ahol — a revíziós fórumokhoz képest — több per s többféle perbeli cselekmény zajlott le. A kir. curia előtti aktusokra tett megjegyzéseikből tehát az eljárásnak csak körvonalai bontakoznak ki, ami ugyan megfelelt azok felkészítésére, akik az auktorok tanításait a patvarián s a juratérián szerzett gyakorlati ismeretekkel egészíthették ki, de korántsem elegendő ahhoz, hogy belőlük ma — írásban sehol nem rögzített praxisukat nélkülözve — a curia működését az általunk óhajtott részletességgel feltárjuk. Ez a szóban forgó munkák alapján annál nehezebb volna, minthogy perjogi fejezeteikben az a törekvés figyelhető meg, hogy a közölt anyaggal főleg az ügy2 A szövegben s a jegyzetekben említett művek teljes címét és egyéb könyvészeti adatait munkánk Bibliográfiája tartalmazza. 8 A füzet a Curiai levéltárban kétféle, latin és latin—magyar bilingvis kiadásban maradt fenn. Az előbbi 8, az utóbbi 15 (tizenhatodrét formájú) lapból áll. Rescr. reg. (hétsz. t.) 319, Norm. 131. 4 Directio methodica processus judiciarii és Centuria contrarietatum et dubietatum. 5 Az említett szerzők műveit itt felsorolni feleslegesnek tartottuk, minthogy azokat később, munkánk harmadik részében idézzük.