Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

történt. A döntés az új kerületi bányabíróságok — a javasolt négy helyett öt — s a bányabírósági kirendeltségek megszervezését, személyzetének kiválasztását már a Hofkammer in Münz- und Bergwesenre bízta, s e bíróságokat nem a hétszemélyes tábla által javasolt kizárólag jogszolgáltatási szervek formájában állíttatta fel, hanem bár külön kijelölt, de általában ismét kettős funkciójú személyzettel s továbbra is a bányahatóságok keretében. A hétszemélyes tábla elképzelése tehát a közigazgatási és bírói hatásköröknek a bányaügy terén való teljes szétválasztására nem teljesült: az új bányabíróságok, a régi módon, kétféle felügyelet alatt maradtak, így személyzeti szempontból s a bírósági funkciók mellett ellátandó gazdasági-igazgatási teendőikben a kerületi főbányahatóságokkal egybevonva, illetőleg azoknak s végső fokon a Hofkammer in Münz- und Bergwesennek alárendelve. Ez sietett is győzelmét kiaknázni: a császári elhatározás megtörténte után, 1788. július 31-én körrendeletben tudatta a döntést a kerületi főbányahatóságokkal s általuk az összes alsóbb bányahatósággal, gyors intézkedéssel kiválasztotta a kellő személyzetet, azt feleskette, kinevezési okmányokkal is ellátta. Kész helyzetet teremtett tehát a hétszemélyes tábla részére, mely a császár 1788. július 15-én kelt elhatározását csak 1788. október 6-i kelettel, november 7-én kapta kézhez.

116 A Hofkammer in Münz- und Bergwesen, mint bécsi Hofstelle, a hétszemélyes táblával folytatott versengésében kezdettől fogva helyzeti előnnyel bírt, s ez az előny az évek során, a politikai viszonyok alakulása miatt is, egyre nőtt. A vita elintéződését most is ilyen tényezők befolyásolhatták. Kétségtelennek látszik ugyanis, hogy a curia magatartásának a császárt ki nem elégítő készsége a magyar jogrendszer átalakítását célzó törekvései szolgálatában, II. József fokozódó türelmetlensége a török háború kitörése óta, mely figyelmét az államszervezés kérdéseiről a hadviselésre irányította, s egyre erősödő ellenszenve Magyarország iránt a nemzeti ellenállás megnyilvánulásai, a császár háborújával szemben tanúsított érdektelenség, majd ellenszegülés miatt, a fenti elhatározás kialakulásában fontos szerepet játszottak. (Az uralkodó kegyének elfordulása a magyar curiától további intézkedéseiből is észrevehető.)

117 A hétszemélyes tábla a történtek felett nem tért szó nélkül napirendre. 1789. március 24-én kelt felterjesztésében

118 bátor hangon fejezi ki elégedetlenségét s 116 Az 1788. okt. 6-án kelt rendelet s a hétszemélyes tábla ez ügyben kelt felterjesztése Kanc. It. Acta gen. 1788: 13714, Arch. Jos. Tab. septemviral. 1788: 1. kf. 56. t. 7194. Vö. még Seeberg Fülöp kir. táblai bányaügyi referens-bíró 1793. okt. 2-án kelt felségelőterjesztésében az e tárgyra vonatkozólag előadottakkal. JRescr. reg. (kir. t.) I. 727. 117 Marczali: Magyarország II. József korában III. 130 — 131, 459 — 474, 487 — 570. A császár elégedetlensége a curiával szemben 1787. nov. 29. kelt, a német hivatalos nyelv bevezetését újból elrendelő leiratából is kiérezhető. Eszerint a német nyelvre való áttérésnek a curia ügyvitelében feltótlenül meg kell történnie. Azok a curiai bírák, akik németül nem tudnak, s „megtanulására ez alatt a négy év alatt sem vettek maguknak fáradságot, tartsanak maguknak a saját erszényükből fizetett fordítókat", írja szokott szarkazmusával II. József. A rendelet szövege Arch. Jos. Tab. septemviral. Liber normalium resolutionum 204 — 205. Az osztrák —cseh örökös tartományok részére kiadott bányaügyi törvénykezési rendtartás magyarországi bevezetésével kapcsolatban (1789) II. József már ki sem kérte a hétszemélyes tábla véleményét, ahogyan az hasonló esetekben korábban történt, csak utasította az üggyel kapcsolatos teendőkre. Arch. Jos. Tab. septemviral. Prot. montan. 1790. 21 — 22. 118 Arch. Jos. Tab. septemviral. 1788: 1. kf. 56. t. 7194. 5* 67