Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
"S numok („altörvényszékek") létrejöttével kialakult állapotához. Magától értetődő, hogy a jogszolgáltatás a bírósági szervezet ily nagyarányú átalakítása, egyszerűsítése után is feudális jellegű maradt. A hatáskörök megállapításánál pl. a peres felek rendi állása még mindig figyelemben részesült, bár az új bíróságok felállítása e téren sem maradt hatás nélkül. Az uniformizálódás az (államérdekből fontosabb) büntető jogszolgáltatásban érvényesült a legjobban. A judicium subalternumok, mint láttuk, az első fokú büntető bíráskodás terén általános fórumok voltak: nemes, polgár és jobbágy bűnügyei egyformán előttük kerültek először tárgyalásra. Az itt bekövetkezett változást s a jozefinus reformok tendenciáit még jobban érzékelteti, ha megemlítjük, hogy a „vérhatalmukat" vesztett megyék és városok s a volt pallosjogú uradalmak a császár rendelkezései értelmében a judicium subalternumok bűnügyi költségeihez hozzájárulni tartoztak. Részt kellett tehát venniük azoknak az intézményeknek fenntartásában, melyekre — nemrég még oly nagy hatalmat biztosító — jogkörüket az uralkodó átruházta. 106 A büntetőbíráskodás felsőbb fokozataiban az 1787. évi szervezeti reform változást nem hozott. Itt tehát a Novus Ordo már kialakult, fentebb ismertetett appellációs rendszere maradt érvényben, vagyis a judicium subalternumoktól másodfokon a nemesek a királyi táblára, a nem nemesek (polgárok és jobbágyok) a kerületi táblákra fellebbezhették ügyeiket. Harmadfokon — kegyelmi úton — a nemesek a hétszemélyes táblához, a nem nemesek a kerületi főispánokhoz, mint királyi biztosokhoz folyamodhattak. — Fellebbezés csak a statáriális ítéletekkel szemben volt kizárva (József ugyanis a halálbüntetést feltétlenül elutasító elvei ellenére, a féktelenné vált rablóvilág megrendszabályozására, 1787 nyarán egyes megyék területén kénytelen volt a statáriumot elrendelni). S nem volt fellebbezés a kir. curiához felségsértés és lázadás esetén sem, amit — koronás elődeihez hasonlóan — József sem mulasztott el a rendes magyar bíróságok hatásköréből kiemelni. Mint tudjuk, a Hóra-féle mozgalom vádlottai felett Erdélyben is királyi rendelkezéssel alkalmilag kiküldött delegált bíróság ítélkezett. 107 A polgári bíráskodás terén a rendi állás szempontjai — amiből az előzőkben kiindultunk — még erősebben érvényesültek mint a büntetőbíráskodásnál. A nemesek és más, városi vagy földesúri juriszdikció alá nem tartozó szabad személyek polgári perei — az 1786. november 30-i rendeletben taxatíve felsorolt esetekben — a judicium subalternumok előtt, egyébként a kerületi táblák előtt indultak. Mindkét fórum ítéletei másodfokon a királyi tábla, harmadfokon a hétszemélyes tábla elé voltak fellebbvihetők. Hasonló utat futhattak meg másod- és harmadfokon a sz. kir. városok lakosságának polgári perei is, azzal a különbséggel, hogy az első fórum ezek számára a saját városuk tanácsa (törvényszéke) maradt. 108 Az első fokú bányabíróságokon, egyben bányahatóságokon kívül a városok voltak ugyanis az új államapparátusnak az az utolsó részlege, ahol a két államhatalmi loe Arch. Jos. Tab. septemviral. 1786: 1. kf. 36/1. t. 6868 (1786: 13498. kanc. sz.) 1787: 1. kf. 32. t. 4974 (1787: 8821. kanc. sz.) 107 Kegyelemért nemcsak halálbüntetés, hanem azzal egyenlő súlyúnak tekintett más büntetés (legalább 3 évi rabság, egyszerre kimérendő 50 vagy annál több bot) kiszabása esetén is lehetett folyamodni. Arch. Jos. Tab. septemviral. 1786: 1. kf. 32. t. 4150 (1786: 9415. kanc. sz.) 1787: 1. kf. 9. t. 4184, 5249 (1787: 7185, 10076. kanc. sz.) 108 Arch. Jos. Tab. septemviral. Liber normalium resolutionum 147 — 176, Tab. septemviral. 1786: 1. kf. 36/1. t. 6868 (1786: 13498. kanc. sz.)
