Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

ra, ami az új rendben, a tárnoki szék megszűntével, szintén a curia irányítása alá került. A hatásköri változások egy része ugyan csökkentette a curia munkáját, így jelentős változás volt ez irányban az eddig a kir. táblán indult pereknek a kerületi táblák elé utalása, ezzel a kir. táblának vegyes fokú bíróságból tisztán fellebbezési fórummá átalakítása, amit a december 12-i rendelet szintén kimondott. Ez az újítás a hosszú lefolyású és nehéz „táblai" perek elsőfokú intézésétől való szabaduláson kívül azzal az előnnyel is járt, hogy a királyi tábla tagjainak ezután nem kellett perrel kapcsolatos aktusokra (bírói szemlékre, ítéletek végrehajtására is) vidékre utazniuk. Ezek a cselekmények most már az ilyen ügyekben is az alsóbb bíróságok teendői közé sorolódtak át, ahová a kir. tábla a pereket a curiai határozat után további intézkedés (az ítélet végrehajtása vagy az eljárás kiegészítése) céljából visszaküldte. Mindezt azonban ellensúlyozták és felülmúlták azok a hatásköri változások, melyek a munka szaporodását eredményezték. Ezek között a legnagyobb jelentőségű az egész magyar jogszolgáltatásnak a hétszemélyes tábla irányítása alá helyezése volt. A felügyeleti jogkör, melyet a hétszemélyes tábla a királyi táblán keresztül gyakorolt, hatalmas méretű hivatalos levelezéssel járt mindkét tábla számára, s eddigi szerepüktől teljesen eltérő jellegű tevékenységet kívánt meg. Kisebb, de el nem hanyagolható tényezőként említhető még a nemesek büntető pereinek s a jobbágyok polgári peremek, melyek közül eddig az előbbiek rendszertelenül, az utóbbiak csak kivételesen kerültek fel a curia elé, ezután (másod és harmadfokon) rendszeressé vált ide áramlása, amit ugyancsak a No vus Ordo hozott be. Végül itt térünk rá azokra a változásokra, melyek az új renddel 1786. január 1-én a bányabíráskodás területén bekövetkeztek. A No vus Ordo a hétszemélyes táblát — a rendi jellegű felső bíróságok megszüntetésével — általános joghatóságú országos legfőbb ítélőszékké emelte, s a bányabíráskodás legfelső (harmadfokú) hatáskörét is reá ruházta. Ugyanakkor a másodfokú bányabírósági hatáskör a királyi táblára, mint az elsőfokú bíróságokon indult polgári perek kizárólagos fellebbezési fórumára szállott. Ezzel megszűnt a négy kerületi főbányahatóság eddigi bírói jogköre, a bányaügyi igazgatás és jogszolgáltatás tehát most már középszinten is elvált egymástól, s csak az elsőfokú bányabíráskodás maradt még egyelőre a régi — közigazgatási és bírói funkciókat vegyesen ellátó — szervek hatáskörében.

87 Az új munkakör átvétele a curia számára nem ment akadály nélkül. Bár az 1785. december 12-i rendeletnek megfelelően, mind a hétszemélyes, mind a királyi tábla egy-egy szakértő bányaügyi referens-bírót s a két tábla közösen egy hasonló képzettségű, csak e munkakörre beállított szaktitkárt kapott,

88 ez nem oldotta meg azt a nehézséget, amit a bányajog ismeretlensége okozott. Mindkét tábla idáig elsősorban a nemesség felsőbírósága volt; elnökei és assessorai otthon érezték magukat a Tripartitum anyagában s a nemesi magánjog latin terminológiájában, de nem ismerték a régies (XVI. századi) német nyelven írott bányajogot, 87 A dec. 12-i rendelet. A két ágazat szétválasztása a bányaügyek legfelső szintjén, mint láttuk, 1784-ben következett be, amikor a bányaügyi ítélkezés harmadfokú hatáskörét a bécsi Hofkammer in Münz- und Bergwesen helyett a tárnoki szék kapta meg. 88 Arch. Jos. Tab. septemviral. 1786: 1. kf. 32. t. 728, Tab. reg. Prot. montan. 1786. 2.