Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

A december 12-i rendelet hatalmas lépést tett Magyarország jogszolgáltatási szervezetének központosítása, egyszerűsítése, a bíróságok rendi jellegűből királyi, állami szervekké átalakítása irányában, s megkezdte a régi, hagyományos feudális intézmények felszámolását. Az utóbbiak közül már e rendelet sokat eltörölt, így megszűnt a tárnoki szék, a személynöki szék, a nádori bíróság, a báni tábla, az alispáni és a szolgabírói ítélőszék (a patriarchális, önkényes ítélkezéséről oly rosszhírűvé vált „fórum pedaneum"), s megszűnt a földesúri pallosjog, vagyis az úriszék büntető bíráskodása. De megszűnt a bányahatóságok másodfokú bányabírósági hatásköre is, ami viszont az államhatalmi ágazatok szétválasztásának programjával állott kapcsolatban. Az ilyen módon sokkal egyszerűbbé, áttekinthetőbbé vált szervezet egyúttal központi irányítást és ellenőrzést is kapott. Az új rend ugyanis, ahogy már a tervezésnél láttuk, a kancelláriával azonos rangra emelt hétszemélyes táblát (legfőbb ítélőszék-jellegét természetesen megtartva, sőt hatáskörét kibővítve) az egész magyar jogszolgáltatás, minden bíróság s a börtönök országos felügyeleti hatóságává tette. A hétszemélyes tábla így Magyarország részére valóban ugyanolyan jellegű szervvé alakult át, mint a bécsi Oberste Justizstelle volt az örökös tartományok számára. Ez, a birodalom egységesítésének is megfelelő átalakulás a császár javára még egy fontos eredményt hozott. A felügyeleti jogkör ugyanis, melyet a hétszemélyes tábla a most szervezetileg is alája rendelt kir. táblán keresztül gyakorolt — mint előbb a megyerendszer átalakításával kapcsolatban közigazgatási vonalon történt — az uralkodó beavatkozásának ezúttal a jogszolgáltatás terén nyitott utat le egészen a legalsóbb szervekig.

77 A változások a kir. curia belső szerkezetét, személyzetét és ügyvitelét is erősen érintették.

78 Mint a császári alapelvek s az előzetes tárgyalások anyagából már látható volt, a curia tagjainak rendi állás — főpapok, főnemesek, nemesek — szerinti kiválasztása s a különleges hatáskörű ítélőmesteri állás megszűnt: az egyforma rangú királyi hivatalnokokká vált bírák az elnök utasítása szerint mindkét táblán egyforma referensi munkát végeztek, s egyházi személyek vagy nem az uralkodó által kinevezett tagok köztük többé nem kaptak helyet.

79 A hétszemélyes tábla elnökségét egyelőre Csáky János országbíró vitte tovább, tőle azonban e tisztséget nemsokára (1787 januárjában) az uralkodó által kedvelt gr. Jankovics Antal tárnokmester vette át. Mellette a helyettesi állást mint első tanácsos (primarius consiliarius) Brunsvik József töltötte be. Rajtuk kívül a hétszemélyes táblának 10 referens bíró tagja volt, mely létszámhoz — a curia kibővült hatáskörének megfelelően, amiről a továbbiakban lesz szó — még a bányaügyi referens új állása járult. A hétszemélyes tábla bírái, akik között II. József státusfrissítő rendelkezései miatt az 1785. évi együttesből 1786-ra csupán 4 (az 1780. évi együttesből meg éppen csak egy) személy maradt meg, az előzetes terveknek megfelelően, udvari tanácsosi rangot kaptak, vagyis a kancellária 77 A dec. 12-i rendelet. 78 A dec. 12-i rendelet 12 oldal terjedelmű szövegének több mint a fele a kir. curiával: annak új szervezetével, hatáskörével, személyzetével, egyéb ügyeivel foglalkozik. 79 A dec. 12-i rendelet a nádor-helytartó, országbíró s a hercegprímás bíró-kinevezési jogát forma szerint meghagyta, s a kancellária javaslatára a rendelet szövegéből az is kimaradt, hogy a kinevezetteket a kinevező méltóságnak kell fizetnie, erre csak bizalmas utasítások készültek. Az intézkedés így is elérte, hogy ilyen kinevezés a No vus Ordo alatt nem történt. Kanc. It. Acta gen. 1785: 15237, 16061, 16062. 4* 51