Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
tás egyik főrészének (Haupttheil) tekintendők, ezért kizárólag a bíróságok által kell intéztetniük. Ad 4. A hétszemélyes tábla bíráinak számát 10 referensben, 1 első tanácsosban aki nem referál, s az elnökben, összesen 12 főben állapítom meg. Ezáltal elérhető, hogy ha egy-egy bíró távol van is, a létszám mégis elég legyen, ha ugyan az ítélethozatalhoz szükséges 9-es létszám, a kir. táblához hasonlóan, a hétszemélyes táblán is nem fog érvényesnek nyilváníttatni. De ha ez nem történik is meg, több tanácsos betegsége esetén a hétszemélyes tábla úgy segíthet magán, hogy az előírt létszám kiegészítéséhez a kellő számú tanácsost a kir. tábláról hívja át helyettesítésre; de csak olyanokat, akik a tárgyalásra kerülő ügy kir. táblai ítéletének meghozatalában nem vettek részt. — Egy baro regni első tanácsossá kinevezése, e méltóságok jelenlegi személyi viszonyai mellett, amikor közülük egyesek fontosabb állásokra vannak kiszemelve, mások pedig csak főasztalnok-, főajtónállóés főpincemesterségre alkalmasak, nem valósítható meg. Az előterjesztésnek e pontját befejező szólásforma viszont, hogy consuetudo et continua praxis legem supplent, hogy a szokás és az állandó gyakorlat a törvényt pótolja, jó németséggel azt jelenti: üljünk tovább a régi kacatok közt, s ne vegyük magunknak a fáradságot, hogy magunkat abból kirántsuk. Én ezt semmiképpen el nem fogadhatom. [Szószerint] „ . . . ist auf gut Deutsch: bleiben wir im vorigen Pfifferling sitzen, und gebén wir uns nicht einmal die Mühe uns aus selbem zu ziehen. Ich kann selben alsó unmöglich für giltig annehmen." Ad 5. Ez feltétlenül így marad: a kir. táblát két tanácsra (Senat) kell osztani, amihez 18 tanácsost állapítok meg; elnök a kir. személynök, s lesz egy alelnök vagy rangidős tanácsos, aki a második tanácsban elnököl. Mindezeket én nevezem ki. Ha a nádor vagy kir. helytartó, az országbíró s a hercegprímás — az előbbi a vices gerensét, a többiek a maguk assessorait — 41 mint eddig, ezután is ki akarják nevezni, én ezen előjogukat nem szüntetem meg, mert ezáltal csak a bírák száma szaporodik az igazságszolgáltatás javára, de ezeket a személyeket ex propriis nekik kell eltartaniuk, mert azok, akiket nem én nevezek ki, tőlem fizetést nem kaphatnak. A papok a maguk papi hivatalába valók, számukat a papi hivatalok szükségletei szerint kell megállapítani, de a bíróságokon ezután semmi keresnivalójuk nincs. Háromszáz évvel ezelőtt az ide vonatkozó törvény szavait másképpen gondolhatták; akkor csak ők tudtak olvasni és írni, akkor tehát jelenlétük a bíróságokon szükséges volt, de ez ma már nem így van. Ad 6. Az ítélőmesteri tisztség és elnevezés egyidejűleg megszűnik, s amit eddig ők kiadványoztak, azt ezután a curia nevében kell kiadni, ezért az ítélőmestereknek a hivatalos pecséteket vissza kell szolgáltatniuk. 42 Ad 7. Az alkalmazandó segédhivatali személyzet száma a két tábla elnökeinek ide, Bécsbe felhívása útján volna a legjobban megállapítható. Azt azonban már előre is el lehetne intézni, hogy — mivel a curia épületében több helyre lesz szük41 Elírás, helyesen: az előbbiek a maguk vices gerensét és ítélőmesterét, az utóbbi a maga két assessorát. 42 A kiadványozásról mondottaknál József a nádori és az országbírói ítélőmesterre gondol, akik a nádor, illetőleg az országbíró hiteles pecsétjének párját bírták, s e pecsétek alatt parancsokat és közhitelű kiadványokat adtak ki, hiteleshelyi tevékenységet folytattak. {A personalis két ítélőmesterének pecsétje nem volt, ezek az említett kiadványfajták elkészítésében a személynöki hivatalon belül működtek közre.)