Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Harmadik rész A Curiai peres eljárás

A fellebbezés (appellatio) a leggyakoribb perorvoslat. Ezt mind az alperes* mind a felperes igénybe vehette. A fellebbezést még azon a napon, amikor az ítéletet kihirdették, be kellett jelenteni, s lehetőleg még az nap a perjegyzőkönyvbe is, a kir. tábla ítélete után, be kellett jegyezni.

88 A bejelentés tárgyában a kir. tábla határozatot hozott, s ha csak valami perjogi akadályt nem észlelt,

89 a fellebbezést megengedte. Az ilyen, megfellebbezett ügyekről a kir. táblán külön séries készült; felhasználásával választották ki azokat a pereket, melyeket a következő törvényszak során a hétszemélyes tábla elé kívántak terjeszteni. Az utóbbi perek jegyzékét a kir. tábla mindig az új törvényszak első napján küldte át a hétszemélyes táblára. (A jegyzék, mint fentebb láttuk, olyan ügyeket tartalmazott, melyek perkivonatából a referensek már előbb kellő számú — további — tisztázatot készíttettek, s azokat eljuttatták a hétszemélyes tábla elnökségéhez

90 A fellebbezési eljárás az eddigiekhez képest gyorsan folyt le. Amikor valamely ügy a hétszemélyes táblán tárgyalásra került,

91 a per kir. táblai referense — egy másik kir. táblai bíróval, mint correferenssel oda átmenve — a pert (ezúttal már csak az extractusból) ott is előadta. A referátumot a hétszemélyes tábla elnöke és bírái, a kir. táblai ítélethozatalnál már látott módon, a kiosztott perkivonatok segítségével kísérték figyelemmel.

92 A hozott ítéletet, a hétszemélyes tábláról 88 Amíg a pervesztes fél úgy érezte, hogy további érvei is volnának, az ítélet ellen prohibitával élt; ha viszont érvelését kimerítette, s így csak az előadott allegátumok más megítélésében reménykedhetett, úgy fellebbezett. Nem ritka eset, hogy a fél először prohibitát jegyzett be a perfüzetbe, majd a fentieket meggondolva — vagy mert a prohibitát eredetileg is csupán időnyerésnek szánta — azt visszavonta, s helyette fellebbezést jelentett be. Proc. tab. 4-112, 118, 5083, 5095, 5163, 6410. — Az ítéletet a felsőbb fórum csak a fellebbező javára módosíthatta, a másik fél javára nem, még abban az esetben sem, ha az eljárás során a nem fellebbezőre nézve kedvező momentumok derültek ki. Ezért, nehogy e lehetőséget elveszítse, az ellenfél fellebbezése esetén az ítélettel egyébként megelégedő fél is — feltételesen — fellebbezni szokott: a perjegyzőkönyvek ,,Inquantum necesse est, appellat" bejegyzésének ez az értelme. Proc. tab. 4 — 120, 2450, 5086 (a jelzet alatti 3 per közül a legkésőbbi). 89 Nem fellebbezhet az a fél, akinek az esküje alapján döntötte el az ügyet a bíróság. Nem fellebbezhető a makacsság címén elmarasztalt fél pere, vagy a hétszemélyes táblára felvitt, ott elvesztett, majd perújítással újrakezdett s a kir. táblán ismét elvesztett táblai per. 90 A fenti, általános gyakorlat a XVIII. sz. vége óta annyiban módosult, hogy (a kir. táblai pertorlódás enyhítésére) a hétszemélyes tábla 1791-ben megengedte, hogy kisebb perértékű s probléma mentes, világos ügyekben a referens csak egy perkivonatot küldjön meg e tábla elnökségének. Lehet, hogy az ilyen egyszerű ügyek tárgyalásánál csak az elnök előtt feküdt perkivonat. Későbbi adatok szerint azonban, amikor referens csak egy extractust tett át a hétszemélyes táblára, úgy a bírák részére szükséges további példányoknak a jurátusokkal való leiratásáröl a hétszemélyes tábla elnöksége gondoskodott. Prot. tab. septemviral. 1791. aug. 31. Regnic. lt. József nádor ált. lta, Ált. iratok, Septemviralia 1821: 810. Norm. 216, az ügyviteli reformok tárgyában kiküldött curiai választmány 1848. jún. 23-án kelt jelentése 26. lap. Személyn. lt. Acta praes. 149. 91 A tárgyalás kitűzése előtt (a kir. táblához hasonlóan) némelykor a hétszemélyes tábla is megkísérelte a felek összebékítését; siker esetén az ügy ítélet helyett itt is peregyezséggel végződött. Septemviralia officiosa 32, 36, 38. Proc. tab. 4 — 264. Prot. tab. septemviral. 1791. aug. 24. és 25. 92 Személyn. lt. Személyn. vegyes iratok 5. cs. „Vegyes peres iratok" c. pali, Kelcz: Synoptica deductio. Kelemen—Czövek III. 222. — Az 1724. évi reformok előtt a perek előadása a curia mindkét tábláján az eredeti iratokból történt, s a bírák csak hallás útján figyelhették a referátumot. A perkivonatok készítése — először a hétszemélyes