Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Harmadik rész A Curiai peres eljárás

kizárásával, zárt ülésben hozta meg, az ítélőmester vagy referensbíró. a táblai pereket az eredeti iratokból (a „feleselés"-eket egész terjedelmükben felolvasva) adta elő, az elnök és a jelen volt bírák viszont az ügyet a számukra lemásolt perkivonat-példányokból kísérték figyelemmel.

78 A referens az ítélet szövegét is előre megfogalmazta, amit a plénum vagy (rendszerint) elfogadott, vagy módosított. Az így meghozott ítéletet a kir. tábla ülésének nyilvános részében (az ülés végén vagy a következő ülés elején) hirdették ki a terembe ekkor bebocsátott ügyvédek előtt. (Az ítéletszövegeket általában a perek referensei olvasták fel.

78 Az ítéleteket a kihirdetésen kívül régebben a procuratorián vagy a curia más, alkalmas helyiségében az ügyvédek e célból beküldött segédei, írnokai előtt le is diktálták (tollba mondták), 1822 óta pedig az ítéletek szövegét a curia a Trattnernyomda rendelkezésére bocsátotta, mely azokat naponta kinyomta, s azonnal áruba bocsátotta. — Az ítéletnek a perjegyzőkönyvbe való bevezetéséről a referens gondoskodott (rendszerint sajátkezűleg jegyezte be), s utána, ha fellebbezés nem történt, a perfüzetet aláírásával lezárta.

80 Az ítéletet korszakunkban még elég hiányosan indokolták, az gyakran nem is tartalmazott indokolást. Az utóbbinak az ítélet szövegébe való belefoglalása ugyan 1819 óta kötelezővé vált, de a rendelkező rész és az indokolás ezután sem különült úgy el egymástól, mint azt később, a polgári kor perrendtartása előírta, helyesebben a két rész a szövegezésben továbbra is egészen összefolyt. E fogalmazási mód mellett, az egybeolvasztott szövegekben, a hiányos indoklás 1819 után sem ritka, csupán egyéb vonatkozásban, a per tárgyára tett utalások szempontjából lettek talán az ítéletek valamivel részletesebbekké.

81 78 Az ítéletre kerülő perek kir. táblai (és hétszemélyes táblai) tárgyalásához szükséges extractusok készítésére, a kellő számú példányoknak (rendszerint az ún. dictaturán, tollba mondás mellett folyó) tisztázására, majd 1791-től szokásba jött kinyomatására, a referálás említett módjára s az extraetusok szerepére a tárgyaláson Norm 37. Gorresp. 6, es. Lt. 1848: 389. Prot. tab. reg. 1847. szept. 2. Prot. tab. septemviral. 1791. aug. 31. és 1792. jan. 13. Személyn. lt. Acta praes. 236. Regnic. lt. József nádor ált. lta. Ált. iratok, Septemviralia 1821: 728, 810, 950. Kanc. lt. Litt. Tab. Reg. et Septemviral. 1727: 47. és Acta gen. 1822: 960. — A fenti levéltári adatok a felek által perükről készíteni szokott „humülima informatio"-kkal s az utóbbiaknak szintén szokásba jött kinyomatásával is foglalkoznak. A hivatalos extractusokhoz külalakra hasonló magán informatiók célja a bírák s a táblai ügyvédek — a fél szempontjainak megfelelő — tájékoztatása volt, ezért e szövegeket a bíráknak szokás volt személyesen átadni. 79 Rescr. reg. (kir. t.) I. 1668. Gorresp. 6. cs. Lt. 1847: 339. Prot. tab. reg. 1734. szept. 25, 1736. márc. 13, 1790. máj. 4, 18 04. febr. 23-24, 1822. jún. 22, 1824. jan. 13, máj. 22, 1841. márc. 27, dec. 1, 11, 13, 16, az ítélethozatal s az ítélethirdetés említett módjára vonatkozó bejegyzések. 80 A fentiekre, az ítóletszövegek diktálására, majd 1822 óta a kinyomtatására Prot. tab. reg. 1814. jún. 8, 1817. dec. 6, 1818. nov. 23, 1821. nov. 28 ós 1822. jan 14. A továbbiakra ld. a perjegyzőkönyveket. A referens aláírásával lezárt perfüzet már az 1730-as években indult, illetőleg befejeződött perekben is előfordult (Proc. tab. 4—11, 37, 206, 224, 1264), de a szokás csak a XVIII. sz. legvégétől mondható általánosnak, sőt kivételek ezután sem ritkák. 81

A felsőbírósági ítéletek indokolásának kérdése már az 1807. országgyűlésen felmerült, de akkor erről törvénycikk nem készült. 1818-ban „Több, a kir. tábla előtt perlekedő fél" aláírással névtelen beadványt nyújtottak be a kancellárián, panaszolva, hogy a kir. tábla ítéletei szűkszavúak, az ítélet alapjául szolgáló periratokat nem jelölik meg, így a felek nem tudják: érvelésükben, dokumentumaikban mi volt helyes, mi a meg nem felelő, ami főleg a pernek a hétszemélyes táblához való fellebbvitele esetén okoz nagy nehézségeket. A kancellária a beadványt véleményeztette a kir.