Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Harmadik rész A Curiai peres eljárás
setén, a perköltségeken s a meg nem jelenés bírságán (poena non venientiae,, meghatározott összege a kir. táblán 12 forint). Ezeknek az általános perjogi szabályoknak szigorúságát azonban a kir. curián különböző ellentett rendelkezések és védekezési lehetőségek enyhítették. így,, bár az alsóbb bíróságokon a leváta kitűzött napját mindkét féllel szigorúan betartatták, a kir. táblán úgy a felperesnek a perfelvételre, mint az alperesnek a jelentkezésre 3— 3 nap haladékot engedtek. 31 A meg nem jelent féllel szemben tehát az ellenfél a fenti retorziós intézkedésekre irányuló kérelmét „per non venit" címén csak a levátára kitűzött nap utáni negyedik napon terjeszthette a kir. tábla elé. De (az 1723: 31, illetőleg 1729: 38. tc. értelmében) a felsőbb bíróságokon — a királyi és a báni táblán, valamint a kerületi táblákon — még a „per non venit" címén hozott ítélet is 15 napig függőben maradt, s az alperes addig távolmaradásának okát igazolhatta, utólagosan compareálhatott. 32 Sőt az alperes a „per non venit" ítélet végrehajtását esetleg 15 nap után is megakadályozhatta, ha pergátló bírói parancsot tudott kieszközölni. Egyébként a makacssági ítélettel szemben korszakunkban már semmiféle más jogorvoslat nem volt, csupán a perújítás. — Végül meg kell jegyezni, hogy indokolt esetben mindkét ügyfél kérhetett perhalasztást, pl. ebben a perszakban kérhették a levátának a kitűzött terminusról más terminusra való elnapolását (prorogatio, dilatio). S a felperes — ha pl. keresetének valami gyökeres hibájára rájött, vagy a perindítással csupán nyomást akart gyakorolni az ellenfélre — a pert (e kezdeti stádiumban még esetleg perköltség-térítés nélkül) 6 forint bírság lefizetése mellett beszüntethette. Ez a perletétel (depositio causae), amit, ha még a perfelvétel előtt vagy közvetlenül az után történt, a leváta letételének (depositio levatae) szoktak nevezni. 33 31 Az elóbb említett „ex paribus" levátára és „per non venit" elmakacsoltatásra, illetőleg a fenti 3 napi haladékra Proc. tab. 4-11, 198, 727, 1189, 1791, 3625, 5087, 5088 (a jelzet alatti 4 összefüggő per közül a korban első), 5470, 7197, 7412. Rescr. reg. (hétsz, t.) 136. Regnic. lt. Arch. regni, Vegyes könyvek (Lad. NNN) 92. raksz. 33, 36-38, (Lad. NNN) 93. raksz. 26, 29-30, 36-37. Kelemen—Gzövek III. 116118, 121. Georch III. 75-84. Frank: Principia juris. II. 372-373. Zsoldos 111. 32 A 15 napon belüli compareálás lehetőségére (s az előbbi „ex paribus" levátára) Proc. tab. 4-11, 2763, 3274, 3385, 5087, 5088 (a korban első). Prot. tab. reg. 1731. febr. 26. Regnic. lt. Arch. regni, Vegyes könyvek (Lad. NNN) 92. raksz. 35. Kelemen — Gzövek 124—126. — A 15 napi kedvezmény csak az alperest illeti meg, a felperest nem. Ha az utóbbi a pert 3 napon belül nem vette fel, úgy a kereset a kir. táblán is leszállt. 33 A perhalasztást bizonyos esetekben törvény vagy törvényes gyakorlat engedte meg, pl. az özvegyeknek és árváknak a férj, illetőleg apa halála után s a külön egyházi vagyonnal rendelkező főpapoknak kinevezésük után, egy évre (s meghatározott ügyekben); hasonló, de általánosabb kedvezmény illette meg a hadbavonult katonákat is. Perhalasztást eredményezhetett továbbá a felek közötti megegyezés vagy a bíróság halasztó határozata, ezek azonban a következő két perszakban szoktak előfordulni. A prorogatióra és dilatióra bővebben Huszty I. 199 — 201. Szlemenics: Közönséges polgári törvény IV. 148 — 152. Kövy 671 — 674. Kassics: Tractatus 67 — 73. Georch III. 102—106. Férj halála miatt a levátánál kért ós kapott prorogatióra Proc. tab. 4 — 209. — A leváta letételére s az eljárás legelején előforduló perletételre Proc. tab. 4 — 290, 1027, 5052. E tárgyról még a 74. jegyzetben is. — Az inhibitio, az a régebbi perorvoslati forma, amikor a távolmaradás címén elmarasztalt alperes ennek okát 15 napon túl igazolva, mandátum inhibitoriumot szerzett, s ezzel az ítélet végrehajtását még annak kiadása után is letilthatta, a XVIII. sz. elején kiment a gyakorlatból. Az inhibitio-ra vö. Kitonich: Directio methodica cap. V. quaest. 2.
