Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

privát ügyeik vagy magasabb életkorukkal együttjáró betegségeik miatt az ülésekről nem ritkán elmaradtak, úgyhogy olykor az ítélkezéshez szükséges törvény szerinti létszám (az elnökkel együtt 11 jelenlevő)

5 biztosítása is akadályokba ütközött. E nehézségeket enyhítette viszont, hogy a „hétszemélynökök" (septemviri) pereket nem referáltak: a perelőadói tisztet itt is a kir. tábla referensei, az ítélőmesterek töltötték be. A teljesség végett megemlítjük, hogy a hétszemélyes táblának ez időben saját segédszemélyzete egyáltalán nem volt, a szükség szerint elvégzendő ilyen munkákat a kir. személynök irányítása alatt álló közös curiai segédszemélyzet látta el. A királyi táblán az 1724 és 1780 közötti időben, úgy látszik, semmi szervezeti változás nem történt. E tábla elnöke az egész feudális korszakban a kir. személynök (personalis) volt. Ugyanígy nem változott a szóbanforgó évek alatt a kir. tábla 2 főpapi és 2 főúri tagjának (praelati tabulae, barones tabulae), a 2 nagybírói vices gerens-nek (alnádor vagy alhelytartó és alországbíró), a 4 ítélőmesternek s a 4 köznemesi (királyi) és 2 prímási assessornak létszáma sem, amihez a királyi ügyek igazgatóját is (szintén változatlanul) hozzá számították. A kir. táblának tehát az elnökön s a kettős állású kir. ügyigazgatón kívül — a curia újjászervezésekor (1724-ben) is, 1780-ban is 16 tagja volt.

6 E státusrögzítés nem állott arányban az ügyforgalom említett méretű növekedésével, még kevésbé felelt meg az utóbbinak a referens-létszám változatlanul hagyása. Mint 1724-ben, úgy 1780-ban is mind a kir. táblán, mind a hétszemélyes táblán az összes pert a 4 ítélőmester adta elő. S ha a 16, illetőleg a kir. ügyigazgatóval együtt 17 bíró közül az ítélkezéshez szükséges létszám (az elnökkel együtt 9 jelenlevő),

7 a hétszemélyes tábla bíráinál említett okok miatti, itt is elég gyakori elmaradozások ellenére, rendszerint ki volt is állítható, a referensek képtelenül csekély száma már súlyosan éreztette a hatását. A Mohács előtti időkből fennmaradt középkori tradíció, hogy a pereket a protonotáriusoknak kell előadniuk s hogy számuk 4 főben van megszabva, mint látjuk, a XVIII. század végéig fennmaradt, a sok közül egyik okaként a curia ki nem elégítő működésének. A kir. táblai, illetőleg közös curiai segédszemélyzet 1724-ben a kiadóból (expeditor), a szegények ügyvédjéből, 4 írnokból és 1 ajtónállóból tevődött össze, amihez néhány főnyi szolgaszemélyzetnek is kellett tartoznia (az utóbbiakra nézve ebből az időből adat nem maradt fenn). Ugyanezen státus létszáma 1780-ban: levéltárigazgató, expeditor, 2 szegények ügyvédje, 1 írnok, 1 ajtónálló és 1 fűtő.

8 Az irodai munkáknál nagy mértékben igénybevették továbbá a kir. táblán joggyakorlatot folytató jurátusok ingyen-munkáját. A személyzet összetételéhez hasonlóan középkorias a curia ítélkezése is. Az alkalmilag, rendszertelenül összehívott ülésszakok (a nagy, kis, rendkívüli oktávák) kora ugyan már lejárt, de a curia az 1724. évi reformok után is messze van még attól, hogy működését folyamatosnak lehessen nevezni. A hétszemélyes tábla az amúgy is hosszú törvényszünetektől megszakított 4 törvényszak közül évente 6 Az 1723: 24. te. 6 A fenti adatokat a kir. táblának a Norm. 216. iratok között található, az 1724 —1840. évekről készült személyzeti kimutatásából vettük, mely a tárgyra vonatkozólag pontos, megbízható forrásnak látszik: adataitól eltérő számokat a kir. táblára nézve 1780-ig más forrásokban sem találtunk. 7 Az 1723: 25. tc. 8 Norm. 216. alatti személyzeti kimutatás és a Sematizmus melynek 1780. évi kiadása csak annyiban tér el, hogy 3 pauperum advocatust említ. 2 Varga Endre