Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Második rész A Curia szervezete és ügyvitele, hatásköre és illatékesége
az utóbbi tevékenység szolgáltatta. Ez az állás nem is volt keresett: a curia 1724. évi újjászervezése után az akkori — még csak egy — ilyen állást is nehéz volt betölteni, az évekig üresen állott, s a szegények pereit „inter advocatos distributa et jam uni, jam vero alteri commissa, judiciariaque authoritate imposita", hivatalos kirendelés útján kellett a táblai ügyvédekkel elláttatni. Később az állás rendszeresen be volt töltve, majd a perek szaporodása miatt 1747-ben még egy, s 1777-ben egy harmadik ilyen alkalmazás is létesült. (A kinevezést, mint a bíráknak, a tábla javaslata alapján a király adta.) — A szegények ügyvédei látták el a hatóságilag igazolt szegénységű feleknek a kir. táblán első fokon felvett pereit, ők jártak el a szegények (nemesek és jobbágyok) fellebbezett polgári és büntető pereiben, s jogerős halálbüntetés kiszabása esetén nekik kellett elkészíteni a kancelláriához felküldendő kegyelmi kérelmeket. Végül rendszerint valamelyik pauperum advocatus képviselte a curia előtt az említett büntető perekben a másik felet is: a vádat emelő s az ügyben továbbra is eljáró törvényhatóságot, illetőleg annak ügyészét. 23 * A királyi tábla ügyvitelének ismertetését a tábla elnöki irodájával kezdjük, melyet vagy így (praesidium tabulae regiae), vagy személynöki hivatalnak (officium personalatus), vagy — történelmi nevén — kisebb királyi kancelláriának (cancellaria regia minor) szoktak nevezni. A szóhasználatban némi következetesség megfigyelhető aszerint, hogy a personalis sokágú funkciói közül melyikkel kapcsolatban használják, de a gyakorlat távolról sincs rögzítődve, mindhárom kifejezés mindenféle esetben előfordul. — Ebből az irodából intézi a personalis a királyi tábla elnöki tisztével járó teendőket s a személynöki szék vezetését, mely bíróságnak szintén ő az elnöke, továbbá az ügyvédképzés irányítását, a jurátusok ellenőrzését, s a nagybírói állásával kapcsolatos parancskiadó és hiteleshelyi tevékenységet, végül, de nem utolsó sorban azokat a különféle, curián kívüli (politikai) funkciókat, melyeket fentebb ismertettünk. Ebben a sokféle munkában — eltekintve attól, hogy a kir. személynökök után számos sajátkezű fogalmazvány és egyéb irat maradt fenn — általában segítségére vannak: az elnöki levelezés intézésénél a saját kiadója (expeditor personalitius), a személynöki szék vezetésében a személynökszéki jegyző (sedis personalitiae nótárius), a jurátusokkal és az ügyvédekkel kapcsolatos teendők intézésénél a dékán (decanus juratorum), az országgyűlési, hiteleshelyi és tábla-elnöki funkcióknál a két ítélőmester, illetőleg az elnöki ügyintézésben a kir. tábla bírói és segédhivatali személyzete is, mely utóbbinak a munkája szorosan kapcsolódik a személynöki irodáéhoz. — Az említett tisztviselők közül a két ítélőmester és a dékán (mely utóbbi tisztséget mindig a tábla egyik nemesi assessora viseli) a királyi tábla státusába tartozik, a másik kettő azonban, a személynöki kiadó és a személynökszéki jegyző, a curiával nem áll kapcsolatban, ezek nem királyi tisztviselők, hanem az egyik a személynöki szék alkalmazottja, a másik a személynök familiárisa. (A két funkciót néha ugyanaz a személy látja el.) Rajtuk kívül az irodában eancellisták működnek, akiket részben szintén a personalis fizet, részben mint jurátusok, ingyen dolgoznak, legfeljebb a leírt iratok után kapnak valami csekély részesedést azokból az illetékekből, melyeket a felek az iratok kiállításáért 23 Norm. 26. Repraesentationes I. 27-28, 255-256, 265, 368-361, 384-386, 494495. Prot. tab. reg. 1847. jan. 22.
