Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba

A szervezeti és ügyviteli kérdések rendezésén túl

140 azonban a legdöntőbb változások a büntetőjog területén következtek be. A magyar igazságszolgáltatásnak az országgyűlés feladatát képező, átfogó reformját nem várva, Vukovics rendeleti úton szerzett érvényt a polgári korszak jogelveinek. A forradalom által kimondott törvény előtti egyenlőség gyakorlati megvalósítására a jogszolgáltatás területén Vukovics utasításai adták az irányítást. A két fő törvényszék elnökéhez küldött leirataiban hangsúlyozza, hogy a legújabb törvényekben „elvileg bennefoglalt, bár még tökéletesen nem formulázott" jogegyenlőség értelmében a nemesek és a nem nemesek között a peres eljárásban a büntetések és a fellebbezés tekintetében eddig fennállott különbségeknek

141 s a nem nemesek ellen rendszerint alkalmazott botbüntetésnek „azonnal és örökre" meg kell szűnnie. Másik haladó szellemű törekvése a nyilvánosságnak a jogszolgáltatásban való érvényesítésére irányul, ami szintén a büntető perekben juthatott volna nagyobb jelentőséghez. Mindkét tárgy kivitelezésénél javaslatokat kér és kap Perényitől és Nagy Károlytól, akik a miniszter radikális reformjainak megvalósításában teljes egyetértéssel vesznek részt.

142 Vukovicsnak és említett munkatársainak radikalizmusa mind a fentiekben, a társadalmi haladás szolgálatában, mind a politikai reakcióval való szembenállás tekintetében azonos. Vukovicsnak pl. az ellenséges megszállás alatt tovább működött curia iránt tanúsított kérlelhetetlen álláspontja az intézmény megszüntetésén kívül a jogszolgáltatás felélénkítését célzó rendelkezéseiben is megmutatkozik. E gyakorlatias jellegű intézkedések közt engedélyezi a curia által az 1848. év végéig hozott, a háborús viszonyok miatt még ki nem adott ítéletek végrehajtását. Az 1849. év első hónapjaiban „az ellenség hatalma alatt" kelt curiai ítéleteket azonban nem tekinti jogerősnek: utasítása szerint az így végződött perek az új felsőbíróságokon „újabb vizsgálat alá veendők, s új ítélettel ellátandók".

143 De Vukovicsnak a szabadságharchoz kapcsolódását egész műve együttesen bizonyítja, az a határozott szellemű, fáradhatatlan munka, amit a hanyatló ügyért az utolsó percig folytatott. A magyar jogszolgáltatás érdekében kifejtett sokirányú erőfeszítései közül itt — témánk szerint — csupán a felső bíróságok szervezésére és fejlesztésére tett intézkedéseivel foglalkozhattunk. Ezek között viszont még az alábbiakról is meg kell emlékeznünk. Június 27-én, alig néhány nappal a főváros második és végleges kiürítése előtt, amikor az ellenség már min140 Az ügyviteli intézkedések közül az országos törvényszék központi pertárának tervbe vett felállítása lett volna a leghasznosabb, mely a curia teljesen elavult, bizonytalan iratkezelése helyett modernebb irattári rendszer meghonosítását jelentette volna. A terv azonban csak az előkészületekig jutott el. Vonatkozó igazságügyminiszteri rendelet: Közlöny 1849. jún. 22. 513. és Min. lt. Ig. min. Eln. 1849: 3330 — E.662. 141 Hogy pl. a nemesek a legcsekélyebb büntetés ellen is fellebbezhetnek, a nem nemesek azonban ezt az 1791: 43. tc. értelmében csak 3 évi rabság vagy ennél súlyosabb büntetés kiszabása esetén tehetik meg. 142 Min. lt. Ig. min. Eln. 1849: 2660, 2662, 2664-E.522, 2830-E.551, 3236-E.676, 3249-E.659, 3330—E.662. Külön is kiemeljük a 2662. számú rendelet fontosságát. Vukovics haladó intézkedéseit a büntetőjog burzsoá jellegű reformja érdekében részletesen ismerteti Sarlós 256 — 263. 143 Közlöny 1849. jún. 22. 513. Egy ilyen, a hétszemélyes tábla 1849. márc. 6. kelt ítéletével lezárt polgári pernek 1849. nyarán — a miniszter rendelete szerint új eljárás végett — a hétszemélyes főtörvényszék elé vitelére példa Corresp. 8. cs. Lt. 1852: 541. 10* 147