Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
feltörvényszék is két tanácsban fog ülésezni, rendeli Deák, egyben megküldi a legújabb kinevezések jegyzékét. 102 A miniszter leirata a továbbiakban javaslatot kér a curiától: hogyan lehetne az 1807. évi 10. törvénycikkben elrendelt, de be nem tartott persor (séries) helyett a perek tárgyalás alá vételének igazságos sorrendjét megállapítani. Végül kifogásolja, hogy minden előadónak külön pertára van, melyet az előadó mellett egymást váltó jurátusok kezelnek, s minthogy az előadók maguk is változnak, s ilyenkor egyes (sürgős, illetőleg sürgetett) pereket a pertárból kiemelnek, s más előadóhoz tesznek át, az iratoknak pedig csak pertári számuk van (iktatva nincsenek), mindebből sok zavar származik. Szükséges tehát, hogy „egy összes nagy pertár alakíttassék, melyben minden . . . perek egyesíttessenek", úgy hogy abban külön osztálya s osztályonkint folyószáma legyen a táblai pereknek, a fellebbezett polgári pereknek s a fellebbezett büntető pereknek. Az így kialakított egységes curiai pertárat állandó, kinevezett személyzetnek kellene kezelnie egy hites főpertárnok vezetése alatt. Arendelet a pertár ügyvitelére közelebbi utasításokat is ad, s felhívja a curiát, hogy a fentieket hajtsa végre, s az eredményről tegyen jelentést. 103 A miniszter rendelete a curia ügyvitelének súlyos hibáira mutatott rá. Mind a perek tárgyalási sorrendjének bizonytalansága (a panaszok szerint igazságtalansága), mind az iratok nyilvántartása körüli rendetlenségek, a perek kallódása és keresése, állandó jelenségek a curián, melyeket egy polgári jellegű államszervezetben, a legfelső bíróság ügykezelésében csakugyan nem lehetett tovább eltűrni. A curia a rendeletnek megfelelően tett is bizonyos intézkedést: választmányt küldött ki, hogy a rendelet végrehajtására nézve — a séries s a pertár ügyében — javaslatot készítsen. A javaslat igen behatóan foglalkozott a felvetett kérdésekkel. Előrebocsátva, hogy a jelenlegi iratkezelés nem jó, s hogy valóban egy nagy központi pertárat kell létesíteni, annak berendezésére és kezelésére nézve részletes utasításokat terjeszt elő. Ezek szerint a perek annak megfelelően, hogy a királyi táblán indultak, vagy fellebbezés útján kerültek oda, hogy mily kategóriába tartoznak (rendes polgári, úrbéri, bánya, váltó, váló, fenyítő, büntető perek), s hogy az eljárás milyen fázisában vannak (ítélet alá vannak bocsátva, a királyi tábla vagy a hétszemélyes tábla ítéletére várnak még), nagyszámú külön-külön osztályba kapnának besorolást, osztályonkint s különféle egyéb szempontok szerint készülő lajstrommal és nyilvántartással. E túlzott széttagolás miatt az egész rendszer nehézkesnek tűnik, s pontos megvalósítása, ami nélkül az iratok evidenciában tartása semmit sem javult volna, túlságosan munkaigényes. Hasonló észrevételt kiváltó módon foglalkozik a javaslat a másik — a sorrendi — kérdéssel is, s arra, illetőleg a soronkívüliség feltételeire nézve szintén igen terjedelmes előterjesztést ad. 104 A választmány javaslatait curialis ülés vizsgálta felül, s lényegtelen változtatásokkal helyben hagyta. Az így készült felterjesztést Majláth országbíró 1848. június 26-i kelettel küldte meg az igazságügyminiszternek. Az utóbbi a tervet (augusztus 8-án) elfogadta, s a megvalósításához szükséges intézkedések megtételét elrendelte. Ebből azonban már csak annyi történt meg, hogy a kir. tábla 10 *Norm. 211. 103 Norm. 211. Deák rendeletét, az irat hátára tett rájegyzés szerint, a kir. curia — illetőleg ahogyan most magyarul némelykor nevezik, a „főméltóságú kir. udvari törvényszék" (vagy főtörvónyszék) — 1848. máj. 27-i együttes ülésében hirdették ki. 104 A curiai választmány 1848. jún. 23. kelt, fenti jelentése Norm. 216.
