Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)
Első rész A Curia történetének áttekintése, a Curia az egykorú társadalomba
ítélkezését magára nézve elismerte) osztrák törvényszékek ítéleteinek a magyar hatóságok útján való végrehajtásáról intézkedett, ismét utalt a felállítandó magyar váltóbíróságokra. E törvény újból megmutatta, hogy a kérdés rendezését a feudális jogszolgáltatási formák 1790. évi visszaállítása csak késlelteti, de meg nem akadályozhatja. A tárgy többé nem is került le a napirendről. Az 1807. évi országgyűlés elé terjesztett királyi propositiókban szintén említés történt magyar váltóbíróságok felállításának szükségességéről, mint az ipar és kereskedelem fellendítésének eszközéről. Végre, hosszas előkészületek után, az 1827-ben és 1839ben kiküldött országgyűlési bizottságok munkálatai alapján, az 1839/40. évi országgyűlésen döntés született. Mint láttuk, létrejött a magyar váltótörvény, mely a váltójog és peres eljárás szabályozásán kívül új bírósági szervezet felállítását rendelte el, s az említett 15. törvénycikkhez kapcsolódó — a kereskedőkről, illetőleg a csődről szóló — 16. és 22. törvénycikkekkel az új jogszolgáltatási szerveknek a váltóbíráskodáson túlmenő széles hatáskört biztosított. — Az 1839/40. évi országgyűlésnek a feudális jogi felépítmény megindult bomlását, polgári irányt vett átalakulását mutató számos határozata közül kétségtelenül a váltótörvény volt a legjelentősebb, mely széles rést vágott az egykorú magyar jog idejétmúlt rendszerén. Benne a még fennálló feudális jogi rend mellett — az új társadalmi formáció, a kibontakozó polgári társadalom követelményeként — a kialakuló új jogrend jelentkezik. Az új váltótörvény a váltóbíráskodást háromfokú eljárás alakjában szabályozta. Ennek megfelelően Pest, Pozsony, Sopron, Károlyváros, Arad, Debrecen és Eperjes városokban 7 első fokú váltótörvényszék létesült. A már régebben felállított fiumei váltó, kereskedelmi és tengeri törvényszékkel együtt tehát Magyarország egykorú közigazgatási területén összesen 8 bíróság látta el az első fokú váltóbírósági hatáskörrel kapcsolatos teendőket. A 7 első fokú váltótörvényszéktől fellebb vitt ügyek másodfokú ellátására a kir. curián belül új szerv létesült, a váltófeltörvényszék, míg a fiumei váltó, kereskedelmi és tengeri törvényszéktől fellebbezett ügyek a magyar tengermelléki kormányszék (Gubernium Fluminense) elé kerültek. Az első és másodfokú ítélet megegyezése esetén az ítélet — mint a Justitia Josephina bíróságain — azonnal végrehajthatóvá vált. Ha azonban a fellebbviteli fórum, (a váltófeltörvényszók, illetőleg a fiumei gubernium) az elsőfokú ítéletet nem hagyta jóvá, úgy az ügy harmadfokú és végleges eldöntésre a hétszemélyes táblára volt tovább vihető, ahol az ilyen perek intézésére külön osztály létesült. 86 Az első fokú váltótörvényszékek, mint fentebb már érintettük, nemcsak a szorosabb értelemben vett váltóügyekben járhattak el, hanem a náluk bejegyzett kereskedők és gyárosok egymás elleni olyan kereseteiben is, ahol a jogi vita eldöntéséhez az üzleti könyvek vizsgálatára volt szükség, továbbá az áruszállítási szerződésekből kifolyó mindenféle perek esetén. Hatáskörükbe tartoztak ezen kívül azok a — csődeljárással kapcsolatos — ügyek is, ahol a per tárgyát olyan ingóságok (értékpapírok is) képezték, melyekre a váltóhitelező a váltóadós elleni csőd kihirdetése előtt zálogjogot nyert, vagy olyan ingó javak, melyekre nézve a váltóhitelezőnek az új váltótörvény szerint „megtartási joga" volt. (A váltóhitelező a váltóadóstól szabályszerű úton zálogként átvett javakat — követelése erejéig — az adós ellen mások által kért csőd esetén is megtarthatta; ez az 86 1840: 15. tc. (a váltótörvény) II. rész I. fejezet 1-17. §.
