Varga Endre: A királyi curia : 1780–1850 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 4. Budapest, 1974)

Bevezetés

Eckhart munkája, mely az első kísérlet volt a magyar alkotmány- és jogtörténet egészének, az őskortól a polgári korszak végéig terjedő időnek s a tárgy minden vonatkozásának áttekintésére, széleskörű témaválasztásánál fogva, természetesen, csak vázlatot adhatott, így abban tanulmányunk tárgyára nem terjeszkedhetett ki, a munkával tehát itt mi sem foglalkozunk. — Winkler könyve kb. 16 oldalon foglalkozik a curia történetével a XVIII. század végén s a XIX. század első felében, s egy félköteten át a polgári peres eljárással a XVI—XIX. századok alatt általában, mindenféle fórumon, aminek során a curiai eljárásra is tesz szétszórt utalásokat. Winkler azonban — az országgyűlések által kiküldött regnicolaris bizottságok néhány munkálatán kívül — levéltári anyagot egyáltalán nem használt, s ezen összefoglaló munkáját csupán a törvények és statútumok, valamint Werbőczi, Kitonich és egyéb nyomtatott irodalom, főleg XVIII—XIX. századi tankönyvek alapján állította össze. Ennélfogva terjedelmes művét a curiai, személynöki, kancelláriai, nádori levéltárakban összegyűjtött s az egykorú szakirodalommal ilyen adatok alapján összehasonlított közvetlen forrásanyagunkhoz kiegészítésként sem tudtuk felhasználni. így e munkának, mely a maga korában sikeres kísérletnek számított, előbbi megjegyzésünkön túl, kritikájára sem tartjuk szükségesnek e helyen kitérni. Legújabb, marxista irodalmunk a feudális kori kir. curia történetének általunk vizsgált utolsó szakaszával — mint arra fentebb már utaltunk — közvetlen témaválasztással nem foglalkozott. Az 1972-ben megjelent átfogó jellegű magyar állam- és jogtörténet pedig — Csizmadia Andor, Kovács Kálmán és Asztalos László munkája — említett jellegénél fogva, ezer év jogfejlődését tekintve át, speciális tárgyunkat csak egyes utalásokkal s távolabbról érintheti. Tanulmányunk összeállításánál tehát a legújabb szakirodalomból is (Sarlós Béla említett könyvén s néhány, szintén korszakunkkal foglalkozó, más tárgyú mű egyes adatain kívül) csak saját korábbi, ide vonatkozó munkáinkat használhattuk fel. Közülük elsősorban s főleg 1966-ban készült tanulmányunkra „A feudális kori Magyarország legfelső bírósága, a királyi curia, fennállásának utolsó szakaszában (1780—1848/9)" tárgyú kandidátusi disszertációnkra támaszkodtunk. — A jelen monográfia anyaggyűjtését, mind a levéltári kutatást, mind a szakirodalom figyelemmel kísérését az 1972. év folyamán zártuk le. A fentiek után (minthogy előszót nem készítettünk) a gyakorlatias jellegű megjegyzéseket is itt tesszük meg. Munkánk megírásához a Magyar Országos Levéltárban őrzött Bírósági levéltárak teljes anyagát áttanulmányoztuk, a jegyzetekben felsorolt levéltári forrásokra való utalások ezért általában csak példáknak tekintendők. Minthogy a munkához felhasznált összes irat a Magyar Országos Levéltárban található, a jegyzetekben a forrásmeghatározásnál erre nem hivatkozunk. Ugyanígy nem utalunk a Curiai levéltárra sem, melyből anyagunk legnagyobb részét vettük. Az Országos Levéltárban őrzött egyéb levéltárak iratainál azonban a levéltárt a jegyzetekben mindig megjelöljük. Ezen kívül (munkánk végén) a levéltári törzsszámokat is feltüntető rövidítés-jegyzéket s egy áttekintő táblázatot adunk, mely utóbbi a felhasznált fondokat és állagokat — levéltárankint — a törzsszámok sorrendjében összesítve mutatja ki. További megjegyzést kíván, hogy a jegyzetekben — forrásként — iktatókönyv, postakönyv és más olyan dokumentum is szerepel, amit egyébként nem szokás ilyen célra felhasználni. A kir. curiát illetőleg a Curiai levéltár iratanyagát ért viszontagságok miatt azonban az elsődleges, értékes források több esetben elvesz-