Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
VI. rész. 1790—1848
A kamarai szolgálat bizonyos ágaiban, elsősorban a pénztári és számvevőségi szakon, nagyobb figyelmet szenteltek a szakképzettségnek. Arra is ügyeltek, hogy a számvevőhivatal és a pénztár vezető tisztviselői e hivatali szervek alacsonyabb rangú alkalmazottaiból nevelődjenek ki. A számvevőség és a pénztár személyzeti összetétele állandóbb jellegű volt, tisztviselői nem vándoroltak ide-oda. E hivatalok kezdő tisztviselőitől 1800 után az iskolai végzettség (közép- vagy főiskola) mellett számviteli vizsgát vagy legalábbis számviteli szakképzettséget kívántak meg. Amennyiben a jelöltnek erről nem volt valami iskolai bizonyítványa, a kamaránál vetették vizsgálat alá. Minden előléptetésnél, magasabb pénztári tisztség elfoglalása előtt, vizsgát kellett tenni. 85 Külön szakképzettséget kívántak meg a bányászati és a levéltári szakon is. 86 Az természetes, hogy kamarai mérnökök, építészek csak műszaki végzettségűek lehettek. Minden kamarai tisztviselőnek jártasnak kellett lennie a latin és a német nyelv használatában. A pályázók többsége a két nyelv mellett általában a magyar nyelv ismeretét is feltüntette pályázatában, egyesek pedig ezen felül valamilyen szláv nyelv (rendszerint a szlovák) ismeretét is. 87 5. A KAMARAI ÜGYVITEL A magyar kamara 1790 után majdnem változtatás nélkül átvette az ügyintézésnek azt a módját, amelyet a helytartótanáccsal való egyesítés idején természetesen a kamarai ügyek tárgyalásánál is alkalmaztak. Az ügyintézésnek ez a formája bizonyos lényegtelen módosulásokkal egészen 1848-ig, a magyar kamara megszűnéséig fennállt. Az ügyintézés legfontosabb mozzanatai: az iratok iktatása, a tanácsülési jegyzőkönyvek vezetése és szerkesztése, a tárgyalás módja a kamarai tanácsüléseken, az ügyosztályok szerint folyó ügyvitel, az iratok kiállítása, az iratok irattári rendje, a regisztratúra rendszere, 1848-ig majdnem teljesen ugyanaz mind a helytartótanácsnál, mind a kamaránál. Az ügyintézést a visszaállítás után, mivel működéséhez a kamara kész ügyviteli kereteket kapott, részletekbe menően nem is szabályozták. A szórványos ügyviteli utasítások, az ügyvitelt érintő felsőbb rendelkezések inkább a meglevő rendszer racionalizálását, tökéletesítését tűzték ki célul, lényeges változást azonban a meglevő ügyintézési rendszerben nem hoztak. Az ügyviteli szabályozásoknál, az államigazgatási gépezet tökéletesítésével kapcsolatban hangoztatott indokok természetesen nem újak. Ismét a birodalom teherbíró képességének növelése, a pénzügyek válságának megszüntetése, ismét egy nagy háborús időszakkal, még85 E 74. Cassalia. 1819-11-9., 1820-11 — 1. 86 Uo. 1832—15 — 156. Dorkovits Józsefet kinevezik a bányászati osztályhoz fogalmazógyakornoknak ,, reflexione potissimum ex ea, quod idem tam collegia montanistica quam etiam jurídica praeclaro cum profectu absolvérit". A levéltári tisztviselőktől már a levéltári hivatal felállítása óta megkívánták a paleográfiai és jogtörténeti ismereteket. 87 L. erre a pályázati kérelmeket pl. az ,,E 81. Gremialia" és ,,E 74. Cassalia" ügyosztály irataiban. A kinevezési vagy előléptetési javaslatoknál minősítési táblákat (Qualifications-tabelle) kellett kiállítani. Ezek a személyi adatokon kívül a szakképzettségre, képességekre, nyelvismeretre, munkaképességre, erkölcsi magatartásra, a jelölt valamelyik kamarai tisztviselővel fennálló rokonsági kapcsolataira vonatkozó adatokat tartalmaztak. E 81. Gremialia. 1832—1 — 61. C. melléklet.
