Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

VI. rész. 1790—1848

s ebben kitért a bécsi Staatshauptbuchhaltung (udvari számszék) 1796. február 13-i véleményére is, amely ellenezte az önálló intézkedési hatáskör kiszélesítését. A bécsi udvari számszék szerint a hatáskörbővítés túl nagy önállóságot adna a magyar kamarának, s az ebből származó rendellenesség nem érne fel a gyorsabb ügyvitel esetleges eredményeivel. A magyar kamara indokolatlanul panaszkodik azért, hogy az ügymenetet csekély önálló intézkedései hatásköre nyújtja meg, s az ügyek sokaságának az udvarhoz való juttatásához kevés a személyzete. Amennyiben a magyar kamara mégis nagyobb önállóságot kapna az ügyek intézésében, a számszék szeretne beletekinteni a magyar kamara tanácsülési jegyzőkönyveibe. Az udvari számszék véleményéből jól látható, hogy a hatáskörbővítés a magyar kamara önállóságának a kérdését is érintette, s hogy egyes udvari szervek aggodalmasan latolgatták, mi fontosabb: a gyorsabb, jobb ügyvitel, vagy pedig a magyar kamara szorosabb ellenőrzésének lehetősége. A kamarai felterjesztés a számszék véleményével kapcsolatosan rámutatott arra, hogy a magyar kamara sokkal jobban végzi dolgát, semhogy a hatáskörbővítés rendellenességekre vezetne. A kamarai személyzet nem nagyobb az 1780. évinél, de az ügyek száma erősen nőtt, így a meglevő személyzet csak az ügyvitelt egyszerűsítő hatáskörbővítés segítségével végezheti el a munkát. A felterjesztés élesen állást foglalt az ellen, hogy a tanácsülési jegyzőkönyveket az udvari számszék ellenőrizze, kifejtette, hogy ez ellenkezik a magyar kamara függetlenségével, udvari kormányszéki jellegével. Hangsúlyozta, hogy a magyar kamara dolga a teljes magyar kamarai gazdálkodás vitele, s ilyen vonatkozásban csak a király alá tartozik.

44 Az 1800. május 20-i királyi rendelet részletes tájékoztatást adott a magyar kamara önálló intézkedési hatáskörének kibővítéséről. Eszerint a kamara maga engedélyezhette tisztviselőinek eltávozását vagy szabadságát. Önállóan rendelkezett 1100 Ft alamizsnaalap felett. Maga intézte az uradalmi vagy városi haszonvételek bérbeadását, adás-vételét, ha a bérlet vagy a vételár összege nem haladta meg a 2000 Ft-ot, úgyszintén a 3000 Ft-nyi költséget meg nem haladó kincstári építkezések ügyeit. A városi építkezéseket 2000 Ft-os költségig a kamara engedélyezhette. A kamara tölthette be a lelkészségeket 1000 Ft-ot meg nem haladó évi jövedelem esetén. A már megállapított fizetéseket, nyugdíjakat, napidíjakat, útiköltségeket, fordítási díjakat saját hatáskörében utalványozhatta. A városi számadásoknál 500, a kincstári számadásoknál 25 Ft-nyi bevételi hátralékot, kisebb úrbéri hátralékokat elengedhetett. Hatáskörébe tartozott továbbá az óvadékok megállapítása, különféle taksák levonása és az alárendelt hivatali szervek munkájának az ellenőrzése. A rendelet szabályozta a kamarai adminisztrátorok, uradalmi prefektusok, harmincad- és sóhivatalok kisebb gazdasági ügyekben gyakorolt önálló intézkedési hatáskörét.

45 A május 20-i rendeletet a továbbiakban még néhány apróbb ügyben módosították. Az 1802. március 3-i rendelet többek között azt is szabályozta, hogy az állásbetöltések joga az 1792. január 26-i és 1800. február 4-i szabályozás szerint illeti a kamarát.

46 A magyar kamara önálló intézkedési hatáskörét 1848-ig még többször kiszélesítették. A legnagyobb volt ezek közül az 1810. évi hatáskörszabályozás. Ezen ala44 E 81. Gremialia. 1800-7-2. 45 E 99. Ben. res. 1800. máj. No. 102. 48 E 81. Gremialia. 1800 — 7 — 7., júl. 4-i felterjesztés a május 20-i királyi rendeletre,,. E 99. Ben. res. 1802. márc. No. 27., a hatáskörbővítést lezáró királyi rendelet.