Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

V.rész. 1785—1790

ügyvitelt. A bizottságok közül 1783-ban meghagyták az egyházügyi bizottságot, majd 1785-ben újjászervezték a tanulmányi bizottságot. Ezek kamarai jellegű ügyekkel általában nem foglalkoztak. A rövid ideig működő kamarai gazdaságügyi bizottság (commissio cameralis oeconomica) meüett a kamarai ügyek intézésénél a kincstári és alapítványi birtokok gazdálkodásának irányítására szervezett uradalmi bizottságnak (Domainen-commission) volt szerepe. Ezt 1787. március 2-án áhították fel, főleg a kamarai adminisztrációk birtokgazdálkodási tevékenységének szakszerű támogatására, 1788—89-ben a birtokeladási ügyek is a hatáskörébe kerültek. Az uradalmi bizottság ülései tulajdonképp a birtokgazdálkodási ügyekkel foglalkozó külön tanácsülések voltak. A birtokgazdálkodási ügyosztályok (a kamarai regisztratúrában: Oeconomica, Banatica; a helytartótanácsi regisztratúrában: Dep. fundi studiorum, Dep. eccl. oeconomicum bonorum, Dep. venditionis bonorum) tanácsülési jegyzőkönyvei 1787 márciusától többnyire az uradalmi bizottság üléseinek jegyzőkönyveiből tevődnek össze. A bizottság jegyzőkönyveit a helytartótanács elnöke hagyta jóvá.

85 A kamarával egyesített helytartótanács nyelve II. József nyelvrendelete értelmében a német volt. Az 1784. május 11-i nyelvrendelet szerint 1784. november 1-től a központi, 1785. november 1-től a megyei hatóságoknál, 1786. november 1-től az összes bíróságoknál a latin helyett a németet kellett hivatalos nyelvként használni.

86 A német nyelv kizárólagos használatát azonban még a helytartótanácsnál sem lehetett biztosítani. Az úrbéri és a kincstári jogi és peres (fiskális) ügyeket még 1787-ben is részben latinul intézték. Zichy Károly helytartótanácsi alelnöki minőségében adott javaslatot 1787 decemberében arra, hogy az úrbéri ügyeknél teljesen térjenek át a német nyelvre. A jogi és a fiskális ügyeknél a német nyelvet csak az udvarral és a felsőbb bíróságokkal folyó levelezésben javasolta bevezetni, az alantas hatóságok felé csak akkor, ha a megyei bíróságoknál szintén rátérnek a német nyelv használatára.

87 (E szerint a bíróságoknál a német nyelv használata még 1787 végén sem volt — József 1784. évi nyelvrendelete ellenére — általános.) Az 1788. január 17-i rendelet helybenhagyta ezt a javaslatot, s hozzájárult ahhoz, hogy a helytartótanács fiskális és jogi ügyekben az alsóbb hatóságokkal 1788. november l-ig továbbra latinul levelezhessen.

88 11. A JÖVEDELMEK AZ EGYESÍTÉS IDEJÉN A magyar kamara pénzügyi gazdálkodását (a kamarai bevételeket és kiadásokat) vizsgálva az 1686—1785-ig terjedő időben többnyire csak arra volt módunk, hogy a XVIII. századi magyar állami pénzügyi gazdálkodás egyik oldalát, a királyi és felségjogokon alapuló jövedelmek kezelését mutassuk be. A magyar állami jövedelmek másik részének, a hadiadójövedelemnek felhasználásáról, mivel ez nem tartozott a magyar kamara pénzgazdálkodásának hatáskörébe, természetesen nem beszélhettünk. A kamarával egyesített helytartótanács pénzügyi gazdálko85 Ember Gy.: A helytartótanács ügyintézése. 122, 124—27. — C 84. Helytartótanács. Dep. grem. ord. Normalia. 1787 — 149—1. 48. pont. — Felhő I.—Vörös A.: A helytartótanácsi levéltár. 324. 86 Ember Gy.: A helytartótanács ügyintézése. 114. 87 A 39. Magyar kanc. Acta gen. 1787 : 16660. 88 Uo. 1788 : 757.