Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

IV. rész. 1772—1785

fizetésük különböztette meg a többi tanácsostól, évi 2000 Ft helyett 3000 Ft-ot kaptak. A kamarai tanácsosok közül 1783-ban négyen élveztek 3000 Ft fizetést, Végh Ignác a harmincadügyek ós a pénztári ügyek egyik referense, Schönholz Ferenc a sóügyek, Bacsák József a tanulmányi alapítványi ügyek referense és Trsztyánszky Dániel levéltár igazgató, a levéltári ügyek előadója. 38 Nyilvánvaló, hogy ezek a tanácsosok látták el az igazgatói teendőket az említett ügycsoportok­ban. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy e tanácsosok nem voltak ügyosztályi igazgatók, vezetők, a szó mai értelmében, hanem csak az említett ügycsoportok ügyeinek kijelölt felelősei. A változás talán úgy is felfogható, hogy az igazgatói tisztségek ugyan megszűntek, az igazgatói fizetések azonban megmaradtak. Ezt a magasabb fizetést az idősebb, nagyobb gyakorlattal rendelkező, a fontosabb ügyköröket ellátó tanácsosok húzták. A tanács személyi összetétele és munkarendje. Az 1772. évi utasítás a tanács belső összetételét nem változtatta meg oly nagy mértékben, mint az ügyvitelt. A kamarai tanácsnak az utasítás szerint a kamaraelnökből, a kamarai alelnökből és 10 taná­csosból (3 a főnemesek, 7 a köznemesek közül) kellett állnia, nem számítva a királyi jogügyi igazgatót és a kassai kamarai adminisztrátort, akik szintén kamarai taná­csosi rangot viseltek. Az utasítás ezzel szembehelyezkedett a tanács létszámának folytonos s az udvar szerint indokolatlan emelésével, a tanács ugyanis az 1720-ban engedélyezett 9-es (1 elnök és 8 tanácsos) 39 létszámmal szemben a rendkívüli ki­nevezések miatt 1772-ben már 22 tagból állott. 40 A tanács létszámának csökkentése végett az utasítás egyelőre megtiltotta a megüresedett tanácsosi helyek betöltését. Ezt a rendelkezést végre is hajtották, mert 1784-ben a magyar kamara tanácsa csak az elnökből, az alelnökből és 11 tanácsosból állt. 41 Az udvar úgy vélte, hogy az ügyviteli reform, az ügyintézés racionalizálása után ez a létszám elegendő a magyar kamara feladatainak az ellátásához. A valóságban a magyar kamara hatás­körének további növekedése miatt a tanácsnak ez a csökkentett létszáma fenn­akadást okozott az ügyintézésben. Ezt, mint majd látni fogjuk, úgy igyekeztek elhárítani, hogy a segédhivatalok alkalmazottainak a létszámát növelték. A kamarai tanácsnak egyébként hetenként kétszer, kedden és pénteken kehett üléseznie, sürgős és fontos ügyek elintézése végett más napokon is lehetett rend­kívüli tanácsülést összehívni. A tanács csak akkor volt határozatképes, ha 7 tanács­tag jelen volt. Egy vagy több kamarai tanácsosnak a helytartótanácsnál kellett tevékenykednie a vegyes bizottságokban. A tanácsüléseken a tanácsjegyző, két számvevőségi alkalmazott és a titkárok is resztvettek. Ezeknek nem volt szavazati joguk, de szükség esetén felvilágosítást adtak a tanácsülési tárgyaláshoz. 42 Az 1772. évi utasítás 6 titkári és 5 fogalmazói állást rendszeresített a kamaránál. A titkárok közül egyikre az iktatóhivatal vezetését, 5-re pedig a fogalmazási mun­kát bízták. A fogalmazók munkaköre az 1772 előtti állapothoz képest megváltozott. Azelőtt a kiadóhivatalban a fogalmazványok másolását, összeolvasását, az iratok 38 E 47. Canc. et Reg. 1783. máre. No. 24., Vö. HKA. Ung. Cam. Abt. 1. Rote No. 5. Subd. 2. 96 ex julio, 123 ex julio, 73 ex aug. 1776. 39 1772. évi utasítás 1. fej. 40 E 47. Cane. et Reg. 1785. jan. No. 33. Personal and Salarial Stand des königl. hung. Hofkammer. 1775. év. Az 1775. évi állapotot tünteti fel, de ez azonos volt az . 1772. évi állapottal, mert új tanácsost nem lehetett kinevezni. 41 Uo. 1784. évi állapotra vonatkozó kimutatás. 42 1772. évi utasítás 2., 4., 5. fej.

Next

/
Oldalképek
Tartalom