Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
IV. rész. 1772—1785
A protocollum currenst, bár rendszeresítését az 1772. november 14-i királyi rendelet meghagyta, csak 1779-ben vezették be a magyar kamaránál. A kurrens ügyek jegyzőkönyveit mindig a megfelelő departamentum sessionalis jegyzőkönyveihez csatolták. Kiállításuk azonos a sessionalis jegyzőkönyvek kiállításával, tehát e jegyzőkönyvek is feltüntetik a tanácsülés számát, a departamentum és referens nevét, majd önálló sorszámozással tartalmazzák az iratok rövid kivonatait és az egészen röviden megfogalmazott intézkedéseket. 24 Az 1772. évi utasítás az írásos javaslatok, vélemények megkövetelésével, szakosított előadói munka megteremtésével, a sessionalis és kurrens ügyek elkülönítésével az ügyintézés abban az időben igen fejlett formáját vezette be a magyar kamara belső munkájában. A titkárok munkája és a kimenő iratok elkészítése. A titkárok a hozzájuk küldött iratok és a tanácsi döntés (jóváhagyott votum) alapján készítették el az elintézésfogalmazványt. Az ügyintézés természetesen ilyen vonatkozásban is szakosított volt, a titkárok, az előadókhoz hasonlóan, meghatározott ügykörökben végezték a fogalmazói munkát. Az elkészült fogalmazványokat minden esetben alá kellett írniok, majd az irat hátlapjára rávezették a számvevőhivatal ellenőrző tevékenységével kapcsolatos már ismert utasítást: „videat officina rationaria". Ezenkívül ráírták a fogalmazványra az ügy tanácsülési tárgyalásának (relatum) és a fogalmazvány elkészítésének (expeditum) a keltét is. A fogalmazvány ezután a kapcsolt iratokkal eg}^ütt az illetékes referens-tanácsoshoz került ellenőrzés és aláírás végett. A tanácsos az iratokat a hozzátartozó jegyzőkönyvvel együtt, amelyet szintén ellenőrzött és aláírt, az elnökhöz küldte, aki, meggyőződve az ügy elintézésének helyességéről, az „expediatur" szó rávezetésével és aláírásával megadta az engedélyt a jóváhagyott fogalmazvány letisztázására és kiadására. Fontosabb ügyekben a referens-tanácsosoknak maguknak keUett az ellenőrzött fogalmazványt, még inkább az olyan fogalmazványt, amelyet fontossága miatt ők maguk készítettek el, aláírás végett az elnökhöz vinni, hogy az esetleges problémákat az elnökkel az irat kiadása előtt rögtön megbeszélhessék. Amennyiben valamely ügy elintézésében késedelem állott elő, a késedelem okait a legközelebbi tanácsülésen a referensnek elő kellett adnia, és a tanácsülési jegyzőkönyvbe kellett vezettetnie. Sürgős ügyeknél a kamaraelnök tanácsülési döntés nélkül az előadó tanácsossal való megbeszélés alapján maga is intézkedhetett, de utólag az ilyen ügyet is ismertetni és jóváhagyatni kellett a tanácsülésen 25 Az elnök által ellenőrzött és jóváhagyott fogalmazványt a szám vevőhivatal kapta meg. A szám vevőhivatal írásbeli megjegyzéseivel együtt az illetékes referensnek küldte vissza a fogalmazványt kijavítás végett. Az olyan fogalmazványokat, amelyekre nem volt, vagy már nem volt észrevétele, nyilvántartókönyveibe jegyezte fel, s „vidit officina rationaria" megjegyzéssel a kiadóhivatalhoz küldte át. Ez a rendelkezés, mivel a szám vevőhivatal ellenőrző munkáját már az 1720. évi kamarai utasítás is szabályozta, nem volt új az 1772. évi reform idején. , 24 HKA. Ung. Cam. Abt. 1. Rote No. 6. Subd. 2. 56 ex aug. 1779., a protocollum eurrens vezetésére vonatkozó utasítás 1779. szept. 10-én kelt. E 136. Diversae instr. Irreg. fasc. 7. 460 — 472. A kurrens jegyzőkönyvek ettől az időtől kezdve az ügyosztályi jegyzőkönyvek köteteiben minden ülésnél a sessionalis jegyzőkönyvek után találhatók. Vezetésükről Festetics alelnök jelentése HKA. Ung. Cam. Abt. 1. Rote No. 6. Subd. 2. 114 ex oct. 1779. 28 1772. évi utasítás 21., 22, 3. fejezet.
