Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

IV. rész. 1772—1785

Egy-egy javaslat ismertetése után a tanácsülésen résztvevő tanácsosok is véleményt nyilvánítottak, mégpedig véleményüket most fordított sorrendben, a legalacsonyabb rangútól kezdve a legmagasabb rangúig mondták el, s végül az elnök a vélemények (szavazatok) többsége alapján döntött.

20 Amennyiben a tanácsülés döntése a referens-tanácsos javaslatát megváltoztatta, a tanácsos köteles volt eredeti javaslatát e szerint módosítani. A vélemények olyan különbözősége esetén, amikor ezeket összeegyeztetni nem lehetett, bármelyik tanácsosnak jogában állott írásban külön javaslatot (votum separatum) benyújtani és a tanácsi jegyzőkönyvbe vezettetni. Az ilyen külön véleményeket csatolni kellett az uralkodóhoz intézett felterjesztésekhez. A tanácsülés alatt a kamaraelnök a nála levő jegyzőkönyv segítségével ellenőrizte, hogy az ülésen előadott ügyek egyeznek-e a jegyzőkönyvi kivonatokkal.

21 A tanácsi döntés után a letárgyalt ügyek iratait a jóváhagyott írásos javaslatokkal és a jegyzőkönyvekkel együtt a tanácsülési jegyzőnek kellett átadni (illicp consilii protocoUistae resignanda sunt), aki a tanácsi döntéseket (a jóváhagyott javaslatokat, votumokat) a protocollum exhibitorum üresen hagyott részébe (jobb hasábon) számról számra bevezette. Ezzel az aktussal vált az iktatókönyvnek induló protocoUum exhibitorum tanácsülési jegyzőkönyvvé. A tanácsjegyző, miután egyéb adatokkal, pl. a tanácsülésen résztvevők nevével is ellátta a jegyzőkönyveket, azokat az illetékes referens tanácsosoknak, az iratokat a jóváhagyott votumokkal együtt pedig az illetékes titkároknak küldte meg a fogalmazványok elkészítése céljából.

22 A kurrens ügyek intézése. Az ügyvitel tökéletesítésére a protocollum exhibitorum, mint iktatókönyv, illetve tanácsi jegyzőkönyv vezetésével kapcsolatban az 1772. november 14-i utasítás kísérőrendelete egy ún. protocollum currens vezetését is előírta. Ezzel szintén a bécsi udvari hivataloknál már meghonosított gyakorlatot ültettek át a magyar kamara gyakorlatába. A protocollum exhibitorum currens-t, akár a protocollum exhibitorum-ot, szintén departamentumok és referensek szerint kellett az iktatóhivatalban felfektetni. Ezekbe a jegyzőkönyvekbe a kisebb jelentőségű, átfutó, csupán tudomásul szolgáló, a királyi rendeletek vagy kamarai tanácsi határozatok minél jobb végrehajtását előmozdítani törekvő intézkedéseket (pl. jelentések kérése az alacsonyabb rangú kamarai tisztviselőktől, sürgetések, bizonyos jelentések tudomásul vétele, felvilágosítás, instruálás stb.) kellett bevezetni. Ezek voltak a különösebb tárgyalást nem igénylő kurrens, folyó ügyek, ellentétben a tanácsülésen részletesen megtárgyalt sessionalis ügyekkel. A kurrens ügyeket a tanácsülésen csak tudomásul vették, a rájuk vonatkozó sablonos intézkedéseket többnyire már az iktatóhivatalban bejegyezték. Az illetékes referensnek csak át keUett néznie ezeket az intézkedéseket.

23 Ezzel az újítással a magyar kamaránál a tanácsülés tehermentesítése végett különválasztották az apró-cseprő, csupán formális intézkedést kívánó kurrens ügyeket az alapos előkészítést, komoly tárgyalást igénylő és a tanácsülésen eldöntendő sessionalis ügyektől. 10 1772. évi utasítás 15., 16. fejezete az előadók votumaira és a tanácsülési tárgyalásra. 21 Uo. 18., 19. fejezet. 22 Uo. 20. fejezet. 23 1772. nov. 14-i kísérőrendelet 11. pontja a protocollum currensre. 184