Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

IV. rész. 1772—1785

IV. RÉSZ 1772-1785 1. AZ 1772. ÉVI KAMARAI REFORM ELŐZMÉNYEI A magyar kamara területi és működési hatáskörének megnövekedése, pénzügyi gazdálkodásának kiszélesedése 1740 után feltétlenül megkívánta az egész kamarai igazgatási szervezet és ügyintézés mélyreható átalakítását. Mária Terézia uralkodásának első három évtizedében a bizottsági ügyvitel meghonosításával, az igazgatótanácsosi rendszer megteremtésével, a számvevőhivatal és a központi pénztár átszervezésével, amint láttuk, komoly lépések történtek ilyen irányban. Ezek azonban csak az első lépések voltak a magyar kamara ügyintézésének korszerű átalakítása felé. A bizottsági ügyvitel, amely a departamentális rendszernek csak a csíráit teremtette meg, már nehézkessége miatt sem lehetett időtálló általános ügyviteli forma, amint ez más kormányhatóságok (pl. a bécsi udvari kamara, a magyar helytartótanács) gyakorlatában is bebizonyosodott. Tovább kellett fejleszteni a departamentális ügyintézési rendszert, s ki kellett terjeszteni nemcsak az ügyek előkészítésére, hanem az ügymenet egyéb fázisaira is. Meg kellett változtatni az iratok átvételének, a tanácsülési tárgyalásnak, az iratok kiállításának, irattári elhelyezésének még 1770-ben is alapjában véve hagyományos, a magyar kamara fennállása óta számos vonatkozásban változatlan formáját. Mindezek a feladatok még az 1760-as évek végén is megoldásra vártak, s megoldatlanságuk egyre nehézkesebbé és körülményesebbé tette a magyar kamara munkáját. A magyar kamara reformját érlelte, ügyintézésének és szervezetének alapvető szabályozását készítette elő a monarchia államháztartásának és pénzügyigazgatásának a hétéves háború után tovább súlyosbodó válsága, amelyen a Haugwitzféle rendszer helyébe lépő Kaunitz-féle államigazgatási rendszer sem tudott úrrá lenni. Az államháztartási és katonai nehézségek így a Haugwitz-féle rendszer után a Kaunitz-féle rendszert is aláásták, s a bécsi udvar a háború befejeztével ismét hozzálátott a birodalmi kormányzat átszervezéséhez, az államigazgatás megjavításához, a pénzügyi politikában új szempontok kidolgozásához. Ez az átszervezés a magyar kamara működését is lényegesen érintette. A monarchia külpolitikai eredménytelenségének alapvető okai természetesen elsősorban nem a Haugwitz-, illetve a Kaunitz-féle államigazgatási átszervezés meg nem felelő voltában gyökereztek. A sikertelenség alapvető oka a monarchia gazdasági elmaradottságában, az adózó társadalmi osztályok (parasztság, polgárság) gyenge teherbíróképességében, továbbá a kiváltságos osztályok adómentességében rejlett.

1 A gazdasági elmaradottság felszámolása, az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság fejlesztése érdekében, mint tudjuk, a bécsi udvar Mária Terézia 1 Fr. Walter: Die Geschichte der österreichischen Zentralverwaltung in der Zeit Maria Theresias. (ÖZV.) II. 1/1. 363 — 64., Eckhart F.: A bécsi udvar gazd. pol. 6—8.