Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
II rész. 1720—1740
és lajstromozó munkát is végzett. Ennyiben összegezhetjük a levéltárnoki tisztséggel kapcsolatban az 1750-es évekig történt fejleményeket. 29 A kamarai levéltár (archívum) azután a század második felében fejlődött ki, addig helyette csak az irattár mellett működő, a hivatali ranglétrán bizonytalan helyet elfoglaló levéltárnokkal találkozunk. A magyar kamarai pénztár — amint ezt részletesen kifejtettük •— 1718-ban megszűnt, és a bécsi universalis bancalitas pozsonyi képviseletévé alakult át. Az 1720. évi utasítás után a magyar kamarát és a pozsonyi bankképviseletet szorosabb együttműködésre szólították fel. Együttesen keUett tárgyalniuk pl. a harmincadosok és harmincadellenőrök kinevezésénél. A pozsonyi bankképviselet személyzete 1731-ben a következő tisztviselőkből tevődött össze: 1 első képviselő, 1 másodképviselő, 1 pénzbeszedő, 1 fogalmazó-kiadó, 2 szám tiszt, 1 járulnok, 1 szolga. A személyzet összetétele változatlan 1735-ben és 1740-ben. 30 Az első képviselő mindvégig Mantelly Károly kamarai tanácsos volt. Az ügyvitel menetében általában azt tapasztaljuk, hogy az 1720. évi utasítás rendelkezései valóban átmentek a gyakorlatba. Ezt különösen a kamarai fogalmazványok eUiészítésénél lehet észrevenni, ahol az utasítás több újítást vezetett be. A fogalmazványokat, amint ez az „Expeditiones camerales" nevű áUag egyes darabjain látható, szabályszerűen a kamaraelnök vagy helyettese (a rangidős tanácsos) és a fogalmazványt készítő titkár írta alá. Megtalálhatók az iratokon a számvevőhivatal eUenőrzését tanúsító feljegyzések (videat officina rationaria és vidit officina rationaria), továbbá a meUékletek (másolatok vagy eredeti iratok) csatolását meghagyó utasítások, sőt olyan feljegyzések is, amelyeket az 1720. évi utasítás nem írt elő, pl. a sürgős kiadást és elküldést (statim expediendum) elrendelő utasítások. Mindezeket természetesen a titkár vezette rá az iratokra. Az iratok belső részén olvashatjuk az iratot kiadó kanceUista nevét és az irat kiadásának keltét is. Ezeket az adatokat az irodában jegyezték fel. A kamarához érkezett iratokon természetesen kevesebb ilyen ügyviteli jeUegű feljegyzést találunk, ezeknél az 1720 előtti gyakorlat csak kisebb mértékben módosult. Általában a külső lapra írták az irat keletkezésének dátumát, amely rendszerint ekkor az irattári rend alapja volt, az iratokat ugyanis időrendben rendezték. Majd ez alá került az irat tartalmi kivonata, ez utóbbi azonban lehetett a címzés alatt is. Megtalálható az iratokon a „praesentatum" kelte, amelyet rendszerint az elnök maga jegyzett fel és esetleg az irattárba helyezés (repositum) dátuma (1. a „Litterae ad cameram exaratae" és a „Benignae resolutiones" nevű áUagok darabjait). Több esetben a beérkezett iraton hátirati rendelkezés is van a tanácsi határozat keltével és az illetékes titkár aláírásával (1. a „Litterae ad cameram exaratae" nevű áUag egyes iratait). A fogalmazványokhoz szolgáló lajstromok, a királyi rendeletek másolatai (királyi könyvek) vagy más irattári segédletek ebben az időszakban is az 1720. előtti gyakorlat szerint készültek (1. az I. rész. 100. sz. jegyzetnél idézett 1718. évi irattári utasítást). Az elküldött ira29 Herzog: A kamarai levéltár. Levéltári Közlemények. 1928, VI. évf. 1 — 4. sz. 2, 4-10. és E 68. Praes. Erdődy Extraser. No. 195. Litt. C. No 3. Az 1740. évi fizetési jegyzék szerint a levéltáros 800, segédje 350, a lajstromozó 400 Ft évi fizetést kapott. 30 E 14. Acta Hung. Tom. IV. 707, 835. és E 68. Praes. Erdődy Extraser. No. 195. Litt. C. No. 3., a bankképviselettel való együttműködésre HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 535. 1721. márc. 24.
