Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)
II rész. 1720—1740
indokolták, hogy a magyar kamara helytelen intézkedései miatt kellett a bécsi udvari kamarának önmagának ellentétes intézkedéseket kiadnia. E nézeteltérésből kiérezhető, hogy a magyar kamara önállóságát biztosító törvények megszegése még a magyar kamara vezetésével megbízott aulikue mágnásoknál is mint ph Erdődy Kristófnál 1696-ban, vagy Erdődy Sándornál ±718-ban, kedvetlenséget, ellenkezést és dacot váltott ki a bécsi udvarral szemben. Az is bizonyos, hogy az erős bécsi eUenőrzés, a magyar kamara hatáskörének nagyfokú csökkentése nem használt a magyar kamarai pénzügyigazgatásnak. A XVIII. század második felében — mint látni fogjuk — valóban bebizonyosodott, hogy a magyar kamara jobban tudott akkor gazdálkodni, amikor magánál összpontosította a kamarai pénzügyigazgatás túlnyomó részét. A magyar kamara ügyvitelének és gazdálkodásának vizsgálatára bizottságot küldtek ki, amelynek egyik célja volt az új gazdálkodási rend és ügyvitel előkészítése, az új utasítás kidolgozása is. A bizottság elnökéül a magyarországi ügyekben jártas Thavonath Lajos bárót, az udvar megbízható hívét, a szepesi kamara volt elnökét jelölték ki, s őt bízták meg ideiglenesen a hivatalától megvált magyar kamaraelnök helyett a magyar kamara igazgatásával. Thavonathnak lényeges szerepe volt az új utasítás kidolgozásában. Vizsgálatai azt derítették ki, hogy a magyar kamara ügyvitelében számos korszerűtlen vonás volt, tisztviselőit rosszul fizették, s azok munkájukat hanyagul végezték. Thavonath 1719-ben meghalt. A magyar kamara elnökének 1720-ban újból egy Erdődyt neveztek ki, gr. Erdődy György kamarai tanácsost, az árvái kamarai uradalmak jószágigazgatóját. (Az 1718-ban lemondott Erdődy I. Sándor kamaraelnök unokatestvére volt Erdődy II. Kristófnak, aki 1704-ben halt meg. Erdődy György fia volt Erdődy II. Kristófnak.) A bécsi udvari kamara javaslata alapján Erdődy György mellé, míg a kamaraelnöki ügyek intézésében elegendő gyakorlatot szerez, Viechter Ignác bárót, a magyar és a bécsi udvari kamara tanácsosát (egy újabb osztrák tisztviselőt) adminisztrátornak nevezték ki. Viechter erélyes tevékenységet fejtett ki az 1720. évi utasítás életbeléptetése körül. 5 Az utasítás, a helyes célkitűzés ellenére, a korszerű igények szerinti szabályozást csak a pénztári és a számvevőségi munkánál, esetleg kisebb mértékben a titkárok munkájával kapcsolatban valósította meg, egyébként az ügyintézési gyakorlatot legfeljebb megjavította, de nem változtatta meg. Nem hozott tehát olyan jellegű reformot az ügyvitel terén, mint amilyet a bécsi udvari kamaránál 1714-ben a bizottsági, illetve az 1732. évi utasítás értelmében az előadói rendszer bevezetése jelentett. A magyar kamara munkája a szepesi kamara, illetve kamarai adminisztráció és a budai kamarai kerület tényleges alárendelése következtében jelentősen megnövekedett, ezért az utasítás az egyébként elegendő hat tanácsos helyett nyolcban, illetve az elnökkel együtt kilencben állapította meg a tanács létszámát. Előírta, hogy kamarai tanácsos csak a magyar alkotmányt jól ismerő, a magyar 5 Az utasítás előkészítésére HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 500. 1717. szept. 19., a magyar kamarai gazdálkodás hiányosságaira és Erdődy Sándor véleményére, a magyar kamara alárendeltségének problémájára, Thavonath biztosi kinevezésére HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 511. 1718. szept. 1. (júl. 18-i referátum), Thavonath vizsgálataira Rote No. 515.1719. febr. 18., Thavonath halála Rote No. 519. 1719. júl. 14., Erdődy György kinevezése és Viechter adminisztártori ténykedése Rote No. 524. 1720. ápr. 29., Rote No. 525. 1720. máj. 16.
