Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

Előszó

ELŐSZÓ E monográfia a török hódoltság után történetének új szakaszába lépő és 1848-ig a magyar kamarai pénzügyigazgatás központi hatóságaként működő magyar kamara (pontos nevén magyar királyi, illetve 1748-tól magyar királyi udvari kamara) fejlődésével, tevékenységével foglalkozik. Az 1848 előtti magyar állami pénzügyigazgatás bonyolult fejlődési viszonyai miatt közelebbről kell meghatároznunk a feudális állami pénzügyigazgatást és ebben a kamarai igazgatás helyét. Ebben a korszakban az állami bevételeknek nem volt meg az az egységes jellegük, amelyet maga az „állami" kifejezés is jelez. Ez a kifejezés, amint tudjuk, már inkább a polgári fejlődés szóhasználatából származik. Ebben az időben a politikai hatalmat Magyarországon — az előző századokhoz hasonlóan — az uralkodó és a feudális társadalom vezető osztálya, a nemesség gyakorolta. E hatalmi kettősség (a királyi és a rendi hatalom dualizmusa) alapvetően éreztette hatását az állami jövedelmek jellegénél is. A legfontosabb állami jövedelmeket 1848 előtt épp e politikai kettősség miatt két főcsoportra oszthatjuk: a kamarai (királyi) jövedelmekre és a jobbágyságtól, városi polgárságtól szedett hadiadó (contributio) jövedelmeire. A kamarai jövedelmek a királyi javakból és a felségjogokból származtak. A királyi javakhoz tartoztak a különféle kincstári uradalmak: a koronabirtokok, a kamarai birtokok, a fiskális birtokok (a magvaszakadt nemesi családoknak a királyi kincstárra háramlott birtokai és a hűtlenség miatt elkobzott javak); a felségjogon élvezett királyi haszonélvezetekhez a só- és nemesfémbányászat, a harmincadigazgatás és a pénzverés. A királyi hatalom ezenkívül földesúri jogokat gyakorolt a szabad királyi városok felett, s legfőbb kegyúri joga révén rendelkezett a be nem töltött egyházi javadalmak bevételeivel is. A kamarai jövedelmek kezelése a király jogkörébe tartozott, a rendeknek ebbe beleszólásuk nem volt. A hadiadó ezzel ellentétben rendi eredetű állami jövedelem. Az adót, amelyet többnyire csak nem nemesek fizettek, a rendek szavazták meg az országgyűlésen, behajtásáról a helytartótanács irányításával a törvényhatóságok gondoskodtak. Az így beszedett adót a rendek a királyi hatalom, mégpedig a királyi hadügyi szervezet rendelkezésére bocsátották. A hadiadót csak a katonaság fenntartására lehetett fordítani. A kamarai igazgatás s annak központi szerve, a magyar kamara is, csak a királyi javak és jövedelmek kezelését látta el, a hadiadó ügyeivel — kivéve az 1785—1790-ig terjedő időszakot, amikor a kamarát a helytartótanáccsal egyesítették — nem foglalkozott. A kamara így uralkodói parancsra működő királyi (nem rendi) hatóság volt. Az országnak a Habsburg-birodalomban elfoglalt különleges helyzetéből fakadt az, hogy a magyar kamara — főleg 1740 ig — az akkori Magyarország (ehhez nem tartozott Erdély) kamarai pénzügyigazgatá-