Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

viselőit a bancalitas alá rendelte, a többi tisztviselőt csak annyiban, amennyiben pénztárosi teendőket is ellátott. így a pozsonyi pénztár pénztárosát és ellenőrét is közvetlenül a bancalitas alá helyezték. Megszűnt a magyar kamara utalványozási joga, a pozsonyi pénztár ezentúl csak a bancalitas utalványozására fizethetett, hasonlóan a vidéki pénztárosok is. A magyar kamara a pénztárak munkájáról, a pénztárak állapotáról csak úgy szerzett tudomást, hogy a heti, havi, negyedévi pénztári kimutatásokat hozzá is elküldték, s a pénzkiutalásokat vele is közölték. Ezzel kapcsolatban a pénzügyi gazdálkodáshoz is joga volt hozzászólni.

117 Ezeket a rendelkezéseket követte 1718-ban a pozsonyi kamarai pénztár átszervezése az osztrák bancalis intézmény mintájára. Az átszervezéssel a pozsonyi kamarai pénztár a bécsi bancalitas fiókjává, bankképviseletévé (Bancalrepraesentanz) alakult át, amely természetesen közvetlen függésbe került a bécsi universalis bancalitástól. A pozsonyi bankképviselet felállításával a magyar kamarai igazgatás is kettéosztott. A kamarai gazdálkodási és egyéb ügyekben illetékes magyar kamara ezentúl felső fokon a bécsi kamara, a pénztári ügyeket intéző pozsonyi bankképviselet pedig a bécsi universalis bancalitas alá került. A pozsonyi bankképviselet a magyar kamara egyenrangú hatóságává vált, amellyel a kamarának szorosan és barátilag együtt keUett működnie, de amellyel tovább nem rendelkezhetett. A bankképviseletté átalakult pozsonyi kamarai pénztár az átszervezés folyamán új személyzetet kapott. Személyzetét a király a bécsi kamara javaslatára nevezte ki. Az intézmény vezetőjévé, az ún. első képviselővé, Mantelly Károly hadbiztost, helyettesévé, ún. másodképviselővé, Pongrácz Ferencet, a pozsonyi pénztár addigi ellenőrét tették meg. Rajtuk kívül 1 pénztárosból, 1 kancellistából (aki egyben kiadó és lajstromozó is volt), 3 számtisztből és 1 szolgából állott a bankképviselet személyzete. Mednyánszky Ferenc, az eddigi kamarai pénztáros kamarai tanácsosként a tanács tagjai közé került. Valóságos kamarai tanácsos és a tanács tagja lett Mantelly első képviselő is.

118 Említettük, hogy a bécsi udvari kamara nem nézte jó szemmel az universalis bancalitas felállítását, s az új hatósággal, amellyel a császár intenciója szerint jó egyetértésben kellett volna lennie, állandó összeütközésbe került. Ehhez hasonló ellenséges viszony alakult ki a magyar kamara és a pozsonyi bankképviselet között is. Állandó volt az összeütközés, a hatásköri súrlódás a két hatóság érintkezésében. A magyar kamara azonban nemcsak riválisának érezte a pozsonyi bankképviseletet, hanem benne látta — amint ennek többször hangot is adott — önállóságának korlátozóját és a magyar törvények további megsértőjét. Ennek tulajdonítható, hogy az 1717-ben még fennálló pozsonyi pénztár vonakodott eleget tenni a bancalitas utalványozásainak, amiért királyi dorgálást kapott.

119 Később a magyar kamara azzal fejtett ki ellenállást, hogy nem engedte be Mantellyt, a bankképviselet vezetőjét a kamarai tanácsba. Annál előbbre valónak tartotta a bancalitas intézményét a császár, aki megfeddte a kamarát a Mantellyvel és helyettesével szemben tanúsított magatartásáért. Sőt a Péterffy József kamarai titkár és Pongrácz Ferenc másodképviselő között kitört rangelsőbbségi vitában 117 Uo. 1717. nov. 22., HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 602. 1717. nov. 22. 118 E 21. Ben. res. 1718. aug. 25., szept. 12. 119 L. a 117. sz. jegyzetet, a súrlódásokra HKA. Hoffin. Ung. Rote No. 498. 1717. máj. 20., Rote No. 499. 1717. júl. 13.