Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

az 1672. évi utasítás intézkedéseivel ellenkező rendellenességeket. Az ügyintézés hiányosságainak felsorolása közben elég részletes felvilágosítást nyújt az ügyinté­zés állapotáról, s bepillantást enged a kamara belső munkájába is. 84 Á következőkben elsősorban az 1672. és 1696. évi általános, továbbá egyéb speciá­lis utasítások és a főbb királyi rendelkezések alapján adunk képet az 1686 utáni magyar kamara szervezetéről, személyzetéről és ügyintézéséről. A magyar kamara — amint azt már a bevezetőben hangsúlyoztuk — olyan köz­ponti hatóság volt, amely kiterjedt területi hivatali apparátus működését irányí­totta. A magyar kamara — a kamarai szervezet központja — mint jellegzetesen testületi hatóság, a tanácsból (a tanácshoz tartozó titkári személyzetből) és a segéd­. hivatalokból tevődött össze. A kamaránál ebben az időben három fontos segéd­hivatal működött: az iroda, a pénztár és a szám vevőhivatal (számvevőség). A ta­nács működésével elsősorban az irodának volt szoros kapcsolata, a pénztár és a számvevőség speciális feladatokat láttak el, s már akkor inkább szakhivatalok­nak mint segédhivataloknak minősültek. A tanács és az iroda A kamara tanácsa — a XVI. és XVII. században kialakult szervezete szerint — áz elnökből (prefectus) és a tanácsosokból tevődött össze. A tanács eme szervezetében az 1696. évi vizsgálat némi változást hozott. Az 1672. évi és a régebbi utasítások szerint ugyanis az elnököt még a rangban utána következő tanácsos helyettesí­tette (1672. évi utasítás 11. pont). Az elnök mellé, annak helyettesítésére, 1696­ban külön alelnököt (viceprefectus) neveztek ki. Az 1696-ban alelnökké kinevezett Volkra Ottó Kristóf előzőleg a bécsi udvari kamara tanácsosa, az uralkodó biztahni embere volt. Kinevezése így a bécsi udvar pénzügyi befolyásának növekedésével, a magyar kamara szorosabb alárendelésével kapcsolatos. 85 Az alelnöki tisztség 1720-ig megmaradt, az 1720. évi utasítás ezzel szemben alelnökről már nem tesz említést. 86 A tanács munkájában főnemesi és köznemesi tanácsosok vettek részt. 87 A titkári személyzet rendszeresen egy vagy két titkárból és egy altitkárból állt. A fogalmazók ebben az időben nem a titkári, hanem az irodai személyzethez tar­toztak. 88 Az iroda személyzete így az irattárosból, illetve lajstromozóból (regest­rator), a fogalmazókból (concipistae) és az irodai jegyzőkből (jurati notarii can­cellariae) tevődött össze. Az 1689. évi kamarai pénztári számadáskönyv pl. 1 irat­tárost, 2 fogalmazót és 5 jegyzőt tüntet fel. 80 A kamarát vizsgáló 1696. évi királyi bizottság utasítása már az irattáros segédjéről is említést tesz, aki az akkor beteg 84 Az 1672. évi utasítást 1. a 34. sz. jegyzetnél (Th. Mayer: Das Verhältnis der Hof­kamnier. c. művében 57 — 79.). Az 1696. évi utasítást 1. a 46. sz. jegyzetnél. A bizott­ságra Th. Mayer: Das Verhältnis der Hofkammer. 37 — 38. 85 E 21. Ben. res. 1696. dec. 10. 86 E 136. Magyar kamara archívuma. Div. Instr. Fase. 2. No. 85. 1. pont. 1720. évi utasítás. «E 21. Ben. res. 1691. nov. 14. 88 A titkárra, altitkárra és a fogalmazókra vonatkozólag 1. a 46. sz. jegyzetnél idé­zett 1696. évi utasítást. 89 E 106. Liber percept. atque erog. provent. 1669, 1675, 1689. óv. Kiadások, fize­tések.

Next

/
Oldalképek
Tartalom