Nagy István: A Magyar Kamara : 1686–1848 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, III. Hatóság- és hivataltörténet 3. Budapest, 1971)

I.rész. 1686-1720

megfosztva folytatta működését. A számottevő jövedelmet biztosító nemesfémbányászat egyáltalában nem, a sógazdálkodás, pénzverés csak kismértékben tartozott feladatai közé. Alárendelt, szolgai szerepet játszott a kamara a birtokgazdálkodás területén is. A hadiadó kezelésével kapcsolatos, inkább csak pénztári jellegű hatásköre meg úgyszólván teljesen megszűnt. Csupán az egyházi-gazdasági és a városi ügyeknél mélyült el, s lett kiterjedtebb a tevékenysége. E hatáskör korlátozott voltára jellemző, hogy a szepesi, illetve kassai kamarai adminisztráció, amely jogilag a magyar kamara alárendelt hatósága volt, számottevő birtokgazdálkodása, a réz- és sóbányászatban betöltött szerepe révén gazdaságilag és pénzügyileg eredményesebb működést fejtett ki a magyar kamaránál, sőt talán közigazgatási vonatkozású hatásköre is nagyobb volt, mint a magyar kamaráé. 5. A KAMARA SZERVEZETE ÉS ÜGYVITELE A pénzügy igazgatási szervezet működésének megjavítására vonatkozó bécsi törekvések a magyar kamara szervezetének és ügyvitelének fejlődésére — tekintettel arra, hogy a kincstári jövedelmek kezelésével kapcsolatos uralkodói jogkör elsősorban a pénzügyigazgatási szervezet működésének szabályozásánál érvényesült — mindig döntő befolyást gyakoroltak. A bécsi pénzügyigazgatási reformtörekvések hatását tehát 1686 után is nyomon lehetett követni a magyar kamaránál, fokozta ezt a hatást ekkor a Habsburg-abszolutizmus döntő hatalmi túlsúlya, s az államháztartás hiányainak fedezésére indított akcióinak intenzitása is. Ezek a törekvések, mint ahogy a bécsi, úgy a magyar kamaránál sem hoztak — a pénztárügy és pénzkezelés kivételével — az ügyvitelben lényeges és új szellemet tükröző változásokat. Inkább csak arra voltak jók, hogy a magyar kamara működését a megadott szervezeti és ügyviteli keretek között pontosabbá, megbízhatóbbá tegyék. Ezzel szemben leplezetlenül a magyar kamara megrendszabályozására és alárendeltségének szorosabbá tételére irányultak, tehát ilyen vonalon elősegítették a bécsi udvar politikai céljait a Lipót-féle abszolutizmus idején. A kamara működésére 1686 után is az 1672. évi utasításnak a rendelkezései voltak irányadók. Az újabb bécsi pénzügyi törekvéseket azonban nem ez, hanem inkább az 1696. évi bizottsági utasítás, illetve a pénztári ügyvitel terén az 1700 utáni rendelkezések tükrözik. Az 1696. évi bizottság, amelynek tagjai kizárólag a bécsi udvari kamara tanácsosai voltak, azt követőleg jelent meg Pozsonyban, hogy I. Lipót 1696. augusztus 27-én a magyar kamarát formálisan is a bécsi udvari kamara alá rendelte. A bizottsági vizsgálat alapján kiadott utasítás nem helyezte hatályon kívül az 1672. évit, hanem arra törekdett, hogy megszüntesse Canc. Hung. 1.), vagy kincstári tartozások behajtása, fiskalitások lefoglalása ügyében kéri a megye segítségét (E 15. Exp. cam. 1689. dec. Com. Hont., Trenesin.), városi polgár pörös ügyét ajánlja az illetékes megyei törvényszék figyelmébe (Ruszt városról E 15. Exp. cam. 1696. ápr. Com. Sopron. 1.), sürgeti a megyék által elvállalt országgyűlési hozzájárulás lerovását (E 15. Exp. cam. 1688. nov. Com. Liptóv., Trenesin. 1.), a katonaság részére közmunkát kér (E 15. Exp. cam. 1703. okt. Com. Poson. 1. a pozsonyi királyi vár megerősítéséhez munkások küldése, fafuvarozás stb.). Nincsen annak nyoma az iratokban, hogy a magyar kamara a megyékkel kapcsolatban fontosabb közigazgatási teendőket látott volna el.